Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Kállay István: A családülés / 3–32. o.
18 Kállay István A Kállay család 1796. július 30-i ülése pl. a kallói szállások után fizetendő tizeddel foglalkozott. Az ülés hét lovas kerülő alkalmazását határozta el, a földek után járó tized és a kaszálók utáni harmadrész beszedésének biztosítására. A kerülők arra ügyeltek, hogy senki se vigyen a portájára termést vagy szénát, míg a dézsmát ki nem vették belőle. A termést egy családtag írta össze. 1 * 9 A családülés a természetbeni dézsmaszedés mellett volt, csak 1811-ben tett kivételt, mikor 3000 rajnai forintot szedett, 150 A Bánffy család ülése úgy határozott, hogy a nagyfalusi dézsmát ne a kincstár, hanem a család szedje. 151 A családülés elé kerültek a különböző, leggyakrabban a makkoltatással, vadászattal összefüggő jobbágypanaszok és kérelmek. Halászati, vadászati ügyekkel a családülés foglalkozott. így pl. a Lónyay család 1813. december 24-i 152 , vagy a Máriássy család 1841. május 17-i ülése. Ez utóbbi Merény (Wagendrüssel) község arra irányuló kérelmét tárgyalta, hogy hagyják meg a korábban gyakorolt vadászat jogában. A családülés határozata igen jellemző, ezért szó szerint idézem 153 : „A nemzetség a jobbágyokat az uradalmi jogokban részesíteni sem nem köteles, sem nem akarja, s minthogy ezen folyamodás azon haszontalan képzelődés eredménye, mintha ők független polgárok lennének és az erdő sajátjuk volna, tehát a nemzetség az ún. örökös szerződés értelmében ellentmond." Szerepeltek a családülésen általában a földműveléssel kapcsolatos ügyek is. A Kállay család 1794. szeptember 30-i ülése a nagykállói elöljáróság kérelmére, a takarmányhiányra hivatkozva, megtiltotta az ún. „csutkázást". 1816-ban a főszolgabíró kérte a családülést, hogy az „idei fatalitásra való tekintettel, minek következtében a szegénységnek vetőmagja sincs, segítse azokat". Az ülés állásfoglalása szerint a kallói lakosok jobban álltak, mint mások. „Nagyrészük nemes, a nemteleneket pedig az urbáriumi kötelezettségeiknél gyengébben dolgoztatják és adóztatják. így segítségre szükségük nincs" — mondotta a családülés. Ugyanez évben megtiltották, hogy a kallói lakosok érés előtt kukoricát törjenek. 154 A Lónyay család ülése úgy rendelkezett, hogy „aki a telkéhez tartozó földeket, réteket teljes erővel nem műveli-meg, abból kihajttatik." 155 Az állattenyésztéssel függött össze a legelő és a legeltetés. Ilyen napirendje volt pl. a Bánffy család 1797. április 25-i és a Lónyay család 1813. december 24-i ülésének. Ugyanez az ülés határozta el egyes marhavészt szenvedett falvak lakosságának a támogatását. 156 Az 1815. augusztus 23-i családülés szerint a Lónyay-erdőkbe csak olyan kondások hajthattak be, „kik az uradalomtól pecsétet kaptak. Akinek pecsétje nincs és ott fogják, a beregmegyei börtönbe vetik". 157 A Máriássy család ülése korlátozta a Merény (Wagendrüssel) községben tartható kecskék számát. 158 Az örökváltság ügye minden esetben a családülés elé került. így pl. 1843. június 20-i ülésén a Máriássy család a fent említett Merény örökváltságát 110 000 Ft-ban állapította meg. Az összeget a családülés osztotta fel a közös jószág tulajdonosai 149 P 343. 7. tétel, Nagykálló, 1796. júl. 30. 150 Uo. Nagykálló, 1811. aug. 17. 151 P 14. 4. tétel, 1797. ápr. 26. 152 P 451. 10. tétel, Nagylónya, 1813. dec. 24. 133 P 491. Márkusfalva, 1841. máj. 17. 154 P 343. 7. tétel, Nagykálló, 1794. szept. 30. és 1816. okt. 3. 155 P 451. 10. tétel, Nagylónya, 1813. dec. 24. 156 P 14. 4. tétel, 1797. ápr. 25. — P 451. 10. tétel, Nagylónya, 1813. dec. 24. 157 P451. 10. tétel, Nagylónya, 1815. aug. 23. 158 p 491 Márkusfalva, 1811. máj. 24.
