Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist, Vol. 33. / 178–179. o.

178 Folyóiratszemle dattan maradványai, másrészről a fejlettebb cseh hivatali stílus, melyet a Szlovákiában működő cseh tisztviselők terjesztettek. Sok idegen elem került így a szlovák nyelvbe. A szerző fel is sorolja ezeket az elkerülendő idegenszerűségeket és pontatlanságokat. — VOJTECH BOLERÁZSKY az esztergomi érsekség pisetumáról ír. Az esztergomi érsekség megalapítása óta a magyar király összes bevételeinek egytizedét kapta, benne a bányaadó (urbura) egytizedét is. Ezenkívül kb. a XV. század közepéig a pénzverés ellenőrzése címén a pénzzé vert fém 1/48 részét, a XV. század második felétől pedig minden pénzzé vert vagy nyers nemesfém 1/48-át kapta. E felemelt bevételnek a neve pisetum (pondus) lett. Sok érseknek harcolnia kellett a pisetumért, főleg a bányakamarák bérlői ellen, kik a pisetum kifizetését megtagadták. Gyakran a királynak kellett beavatkoznia. A pisetum tekintélyes bevételt jelentett. 1342-ben pl. 250 márka, 1489-ben 3279 dukát, 1666—1676-ban évi 7100—15 300 forint, 1777—87-ben évi átlagban 14 589 forint, 1867—91-ben Simor János érseksége idejében 258 412 forint. 1892-ben megszűnt a pisetum, és Vaszary Kolos érsek Körmöcbányán eladta a pisetarius (a pisetum beszedője) házát. „ A _P Q J? THE AMERICAN ARCHIVIST. Vol. 33. (1970.) No. L: ROBERT W. SCOTT Észak-Karolina állam kormányzója az USA kormányzóinak irataival, azok sorsával, levéltári problémáival foglalkozik az amerikai levéltárosok évi értekezletén elmondott beszédében. Hangsúlyozza a kormányzók, a politikai közigazgatási vezetők s a levéltárak szoros kapcsolatának szükségességét. — MEMORY F. MITCHELL azokról a kérdésekről szól, melyek egy működő kormányzó iratainak kiadásával kapcsolatban felmerülnek. Mivel élő, sőt vezető személyiségről van szó, fokozott óvatosságra van szükség, különösen az illusztrációk kiválogatásában. — HELEN M. BAKER CUSHMAN cikke a vállalati levéltáros („bussiness archivist") munkájával foglalkozik. A vállalatok szervezetében a levéltár idegen testnek számít, szokatlan, ismeretlen a munkája a vállalat alkalmazottai számára. A vállalati levéltár által gyűjtött anyag változatos: gyűjtenie kell még a vállalat által gyártott termékek, vagy a terméket tartalmazó dobozok egyes példányait is. Nehezebb a vállalati levéltáros dolga, ha a vállalat igen sokféle terméket gyárt s ezek gyártási technikáját meg kell ismernie, vagy ha több vállalatnak van közös levéltára. — ROBERT CLAUS az ENSZ levéltárának problémáiról ír. Az ENSZ levéltárának munkáját nehezíti, hogy az ENSZ különböző szerveinek (Unesco FHO, WHO stb.) székhelyei egymástól nagy távolságra vannak. — MARY A. HEALEY a római katolikus női szerzetesrendek és kongregációk levéltárairól ír. Az Egyesült Államokban 400 róm. kat. női szerzetesrend és kongregáció működik — ezek tagjainak száma 30 és 3000 között váltakozik. A szerző 50-et választott ki az 500-nál több tagot számláló rendek és kongregációk közül és ezekhez küldött ki levéltáraikkal kapcsolatos kérdőíveket. A kitöltött kérdőívek alapján írja le e levéltárak problémáit, a bennük őrzött iratok fajtáit. — G. Q. FLYNN az Egyesült Államok északnyugati részének területi levéltárairól ír, különös tekintettel a New Deal történetének kutatására. Hangsúlyozza, hogy a területi levéltárak iratanyaga elsősorban a helytörténetírás számára biztosítja ugyan a szükséges forrásokat, de az országos történet fontos kérdései forrásanyagának jelentős része is a területi levéltárakban található. — HAROLD T. PINKETT rövid cikkében az iratkezelés terminológiájáról, illetőleg az ezt tartalmazó szójegyzék elkészítésének szükségességéről ír. — ROBERT N. WOADDEN és EVERETT O. ALLDREGDE szintén az irattári terminológia kérdéseivel foglalkoznak, az utóbbi a levéltári és irattári terminológia kombinálásának kérdéseivel. — HAROLD T. PINKETT beszámol az Amerikai Levéltáros Társulat 33. évi gyűléséről. — A számot könyv- és folyóiratszemle egészíti ki. — No. 2.: WERNER PETERS McCarthy szenátor 1968. évi elnökválasztási kampányával kapcsolatos iratanyagról írt cikket. Első esetben gyűjtötték össze egy elnökjelölt összes, az elnökválasztási küzdelmekkel kapcsolatos iratait. Az iratok összegyűjtését a szenátor felesége szervezte meg. A gyűjtemény három fő része: 1. az elnökjelölt saját tevékenységével foglalkozó iratok. 2. Az egyes államokban megszervezett kampány iratai. 3. Az össz-szövetségi eseményekkel kapcsolatos iratok. Az iratokból megtudhatjuk, kik voltak a liberális elnökjelölt politikai aktivistái: diákok, középosztálybeli háziasszonyok, a demokrata párt Johnson politikáját ellenző tagjai. Az egész iratanyag kb. 350 köbláb ter jedelmű, ebből kb. 50 köbláb lesz kiselejtezhető. A gyűjtemény többet dokumentál, mint egy sikertelen elnökjelölési kampányt: bemutatja azokat a történelmi erőket, melyeknek máris volt hatásuk az USA politikájára s bizonyára a jövőben is lesz. — THORNTON W. MITCHELL az iratselejtezés alapelveivel foglalkozik. A selejtezőnek ismernie kell az irattermelő szerv szervezetét. Tudnia kell, hogyan és milyen célból keletkeznek az iratok. Ki kell értékelnie az iratok funkcióját s relatív fontosságukat. El kell döntenie, hogy azok az iratok, amelyeket megőrzésre javasol, megvilágítják-e az irattermelő szerv összes vagy legalább legjelentősebb funkcióit. Tudnia kell, hogyan működik a szerv: centralizált vagy decentralizált szerkezetű-e. Meg kell határoznia, milyen mértékben és milyen célra használatosak az iratok. A selejtezőnek tárgyalnia kell aziokkal, akik az iratokat a legjobban ismerik. Tudnia kell, hogy az iratok terjedelme milyen ütemben növekszik, és hogy azok, melyeket megtartásra javasol, érdemesek-e arra. Mindezen szempontok mérlegelése után kell döntenie az iratok