Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - IRODALOM - Vanyó Tihamér: A Vatikáni Levéltár és kutatása / 157–162. o.
irodalom 161 Congr. pro negotiis ecclesiae extraordinariis. Az utóbbi a Kúria XIX. és XX. századi politikájára a legfontosabb forrás. E két levéltárba csak ritkán, különlegesen megokolt esetben, pontosan körülhatárolt tárgyra vonatkozólag adnak kutatási engedélyt.) A kongregációk közül főként háromnak levéltára tarthat számot a történész figyelmére. A Congregatio S. Concilii Tridentini interpretum a nevezett zsinat rendelkezéseinek végrehajtása érdekében alakult. Levéltárának legnagyobb része már a V. L.-ban van, a többszáz kötetre menő mutatók s néhány kisebb forráscsoport azonban még a kongregáció székházában. (Mostani neve: Congregatio Cleri.) Az egészről az intézmény levéltárosa, F. Chiappafreddo ( + 1968) adott tájékoztatást. (L'Archivio della S. Congr. del Concilio, in: La S. Congr. del Conc... 1564—1964. Citta d. Vat. 1964, 395—422.) Két legnagyobb forráscsoportja a Positiones és a Relationes dioecesium. Az előbbi a tridenti zsinat rendelkezéseivel kapcsolatos, lényegében egyházfegyelmi döntéseket tartalmazza az 1564-—1911 közti időből 5638 kötetben, illetve kötegben. Tanulmányozása a mutatók ellenére is igen nehézkes, töméntelen időt igényel, és sok csalódással jár. A Relationes dioecesium — másként R. status, R. ecclesiarum, R. ad limina —• csoport 1590—1908 közt 1090 dobozban és kb. 400 kötegben az egyes megyéspüspökségek latin neve alatt egyesíti az egyházmegyék állapotáról Rómába küldött jelentéseket. Hazánkra vonatkozólag ezeket közzétettük. {Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről 1600—1850. Pannonhalma 1933.) Utolsó római kutatásunk alatt (1968—69) 1850-ig 16 darab újabb, eddig ismeretlenül lappangott jelentést gyűjtöttünk össze (Belgrád 1659, 1669, 1673, 1738; Kalocsa 1837, 1850; Pécs 1639, 1739, 1747; Rozsnyó 1781, 1785, 1791, 1803, 1822, 1824; Szerem 1708), és 1903-ig áttanulmányoztuk a legújabb, már rendelkezésre bocsátott relációkat, különös figyelemmel főpapjaink társadalomszemléletére. A püspöki jelentések kutatása a második világháború után igen megélénkült, de a magunkén kívül máig sincs belőlük egyetemes nemzeti kiadvány. Szomszédaink — Ausztria kivételével — eddig nem fordítottak különösebb gondot a jelentésekre. Csak két lengyel munkát tudunk megemlíteni. (Teofil Dlugosz: Biskupia visitatio liminum. In: CollectaneaTheologica t. 14, 1933, 173—249, 273—388. — WieslawMüller: Diecezja krakowska w relacjach biskupów z XVII— XVIII wieku. In: Roczniki Humanistyczne. Prace z historii. Tom. XIII, zeszyt 2, 1965. 5—149. A krakkói püspökök 11 jelentését használta föl az 1625—1765 közti időből. Értelmes, tanulságos munka.) A konzisztoriális levéltár keretébe tartozik a bíborosi kollégium és a Congregatio Consistorialis iratanyaga. Ebben különösen az egyházmegyék alapítására, kormányzására, a püspökjelöltek személyére és a püspökségek állapotára találunk értékes adatokat. Legbecsesebb része a Processus consistoriales, vagyis a püspökök kinevezése előtt — rendszerint a nuncius által végzett — tájékozódó kánoni vizsgálat jegyzőkönyvei. Ezeknek és egyéb konzisztoriális anyag tanulmányozásában s közzétételében az úttörő Louis Jadin belga történész. Terjedelmes regesztái a Bulletin de l'Institut Hist. Belge de Romé 1928, 1929, 1931, 1935. évfolyamában jelentek meg. (L. ismertetéseinket: Századok 1936, 445—450; 1938, 87—89.) Magyar részről Galla Ferenc adott ízelítőt az eljárásról és a bennünket érdeklő jegyzőkönyvekről. (A püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei a V. L.-ban. Lev. Közi. 1942—45. és kny. 48 1.) Jómagunk pedig a XVIII. sz. második felének hazai vonatkozású egész konzisztoriális anyagát áttanulmányoztuk, s ez jegyzetelve kiadásra vár. A bevezetés egy része németül megjelent. (Das Archiv der Konsistorialkongregation in Rom und die kirchlichen Zustände Ungarns in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. In: Festschrift des Haus-, Hof- und Staatsarchivs. I. k. 151—179. Wien 1949. és kny.) A kongregációk közt minket legföként a Propaganda (Hitterjesztési, Evangelizációs Kongr.) levéltára érdekel. (Jelenleg még önálló, de nem zárhatjuk ki tárgyalásunkból.) Mivel a kongregáció 1622-ben létesült, s illetékessége a megszervezett hierarchián kívüli területekre terjedt ki, működésének iratai elsőrendű források a Hódoltság és Erdély történetére. A missziós püspököket a török eltűrte, mert a pápa nevezte ki őket, nem volt állami tisztségük, s többnyire a ferencesek közül kerültek ki. A Propaganda levéltárát először az észak-európai államokra, a Szentföldre és az Európán kívüli missziós területekre vonatkozólag aknázták ki. A kutatóknak igen nehéz volt bejutniuk. Enyhébb gyakorlat csak századunk harmadik évtizedében kezdődött. A magyarok közül Galla Ferenc több évig dolgozott a levéltárban, s tanulmányaiban és forrásközléseiben sokszor felhasználja. (A magyar kat. restauráció misszionáriusa. Bp. 1946, 64 1.; Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a kat. megújhodás korából, Bp. 1947. 140 1. Kny. a Lev. Közi. 1946—47. évf.-ból. Mindkettő igen gazdag és színes anyagot nyújt, de nem oldja meg a főcélt, a török megszállta terület lakosai hitéletének jellemzését.) A Hódoltság kat. vallási viszonyainak eddigi legkiválóbb összefoglalását Juhász Kálmán komoly levéltári megalapozású és a könyvészetben kitűnően tájékozott művében adja: Laien im Dienst der Seelsorge während der Türkenherrschaft in Ungarn. Münster i. W. 1960, 3—69. Csehországról I. Kollmann tett közzé a Propagandából származó anyagot a kongregáció tevékenységének első éveiből. (Acta S. C. de Prop. Fide res gestas Bohemicas illustr. I— II. Praha 1923, 11 Levéltári Közlemények I.
