Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.

134 Bertényi Iván A szervezeti változásokat a szfragisztikai fejlődéssel összevetve, 1330 táján össze­függés figyelhető meg az országbírói intézmény ügyforgalmának növekedése és új (usualis) pecsétek használatba vétele között. Az adatok tükrében úgy tűnik, hogy a növekvő ügyforgalom és a megnövekedett írásbeli feladatok hozhatták magukkal a papír oklevél és a kisebb országbírói pecsét megjelenését. Minthogy az ügyforgalom növekedése a századeleji anarchikus erők letörésének és a „békésebb" idők beálltá­nak a következménye volt, azt mondhatjuk, hogy a pecséthasználat is a társadalmi­politikai viszonyok szabta szükségletet követően fejlődött. FÜGGELÉK /. A XIV. századbeli országbírók archontológiája (1304—1395) 1304 1311 1313 1324 1328 1349. 1354. 1355. 1359. 1360. 1369. 1372. 1373. 1373. 1381. 1385. 1385. 1386. 1386. 1392. 1395. május (?) — szept. 29. —­tavasz február —­július 8. — április 14. — június 14. — január 24. — március 11. — augusztus 1. — szeptember 10. január 13. után május 8. — január 28. — március — október 13. — január 20. — május 8 — március 12. — május 17. — 1311. 1315. február (?) 1324. máj. Lelőtt 1328.jan/25. 1349.jún. 18. 1354. márc. 29. 1355.tavasz 1359. jan. 13. 1359. okt. 10. 1369. máj. 28. 1372. szept. 3. 1373. jan. 8. 1373. febr. 6. (márc. 8. előtt) 1380. aug. 24. (szép. 9. előtt) 1384. szept. 1. 1385. okt. 13. 1386. jan. 20. előtt 1386. ápr. 23. előtt 1392. márc. 2. 1395. május 15. 1395. dec. 30. Újlaki Ugrin Csák János Lampért Köcski Sándor Nagymartoni Pál Szécsényi Tamás Drugeth Miklós Szécsi Miklós I. Újlaki Ugrin fia: Miklós Bebek István Szécsi Miklós II. Szepesi Jakab I. Zudar Péter Szepesi Jakab II. Szécsi Miklós III. Szentgyörgyi Tamás Kaplai János I. Bubek Imre I. Bubek Imre II. Kaplai János II. Szécsényi Simon II. Az országbírói intézmény által használt pecsétek (1313—1395) Az alábbiakban az egyes országbírák irodái által az oklevelek megerősítésére szánt, rekonst­ruálható országbírói, alországbírói, ítélőmesteri és bírságbehajtói pecséteket mutatjuk be. Nem térünk ki az országbírói oklevelek megerősítésére használt más méltóságviselői pecséteknek a be­mutatására és nem említjük az olyan pecsétnyomokat, pecséttöredékeket, amelyekről nem álla­pítható meg legalább nagy valószínűséggel, kinek a pecsétjétől származnak. A nagyobb számban előforduló pecséteknél csak a kronológiai szempontból lényeges, valamint a szebb — illetve vala­milyen más, különleges okból fontosabb — példányokat említjük. Általában csak az eredetiben ren­delkezésünkre álló pecséteket említjük, néhány esetben azonban (például külföldön található — s ezért eredetiben nem vizsgálhatott — pecséteknél) el kellett térnünk ettől az elvtől. A csak a szakiro­dalom adatai alapján közölt pecsétekre természetesen külön utalunk. A pecsétleírásoknál álta­lában a legmodernebb — Yves Metman féle — szabályokat alkalmazzuk 159 . Minthogy azonban az ő pecsétleírásai egyes pecsétekre vonatkoznak, mi pedig általában több oklevélen is előforduló pecséteket mutatunk be, ha különösebb ok nem indokolta, többnyire elhagytuk annak a megemlí­tését, konkrétan kinek a részére kiadott oklevélen és milyen színű sodraton függött a pecsét, illetve kinek az oklevelére lett rányomva. Mivel — Lampért és Nagymartoni Pál kivételével — valamennyi Colíection de sceaux pour l'enseignement par Yves Metman, Paris, 1968.

Next

/
Oldalképek
Tartalom