Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.
132 Bertényi Iván sede iudiciaria per nos excepta et in quoddam trapellum sigillo nostro annulari indusa extitissent" — mondja az országbíró nevében kelt oklevél.) 149 Mint a továbbiakban kiderül, összesen 4 oklevél volt a kalapba zárva. 1361. évi oklevele tanúsága szerint Bubek István országbíró tanúbizonyságra kérte fel az esztergomi káptalant, hogy kiküldöttei jelenlétében a nyitrai káptalanban a királyi emberek az országbíró által és annak pecsétje alatt „trapellum"-ba zárt oklevelet nyissák ki, olvassák fel, annak másodpéldányát a nyitrai káptalan keresse meg, majd (átiratával együtt) ugyancsak „trapellum"-ba zárva két alkalmas emberrel küldjék azt a Mihály-napi törvényszakra az országbíró és az ország báróinak a jelenlétére. 150 Nemcsak az országbírói intézmény használt oklevelek elzárására „trapellum"-ot. Találkozunk vele Drugeth Vilmos nádor 1337. évi oklevelében is. 151 Elképzelhető, hogy az oklevelek kalapba vagy tartályba történt elzárásán túlmenően esetleg vagyontárgyak (ház stb.) lezárására is felhasználhatták az országbírói intézmény pecsétjeit. Egy 1382-ből származó pozsonyi káptalani jelentés szerint — a később országbírói tisztségbe került — Szentgyörgyi Tamás tárnokmester emberének a pecsétjével Pozsonyban lepecsételtette Jakab városbíró meghalt fiának a házát, majd felnyittatta azt az elhunyt tartozásának kiegyenlítése céljából. 152 Per analogiam feltételezhető az országbírói intézmény pecsétjeinek ilyen jellegű ügyekben történt felhasználása is, eddig azonban nem találtunk erre vonatkozó adatokat. A pecsétek korabeli jogéletünkben játszott szerepéből következett, hogy vizsgálatuk az oklevélkritika fontos része-volt. Már 1198-ban figyelmeztetett III. Ince pápa az oklevélhamisítás lehetőségei közt a pecséttel való visszaélés több módjára, 153 nem véletlen, hogy más intézményekkel együtt az országbírói ítélőszéken is nagy figyelmet szenteltek a pecséteknek. 1340-ben az esztergomi káptalan előtt bemutatták Fülöp pozsonyi alispán és alvárnagy oklevelét. A káptalan átírta az oklevelet az országbíró részére, de felhívta az országbíró figyelmét arra, hogy az általa átírt alispáni oklevél számára ismeretlen pecsét alatt kelt. 154 S hogy a káptalanhoz hasonlóan az országbírói iroda is éberen figyelte az előtte bemutatott oklevelek pecsétjeit, több adatból is kitűnik. Tótsolymosi Apród János és^Gallus fia: Mihály előbb em149 Fejér IX/3. 655. p. id. Pór Antal: János küküllei főesperes, Nagy Lajos király történetírója Századok, 1893. 4. p. és Kumorovitz: Pecséthasználat, 17. p. 150 „... homines regii ... accederent ... ad ... capitulum^Nitriensi et ... transcriptionale privilégium eorum per nos sub inpressione capitis sigilli nostri in trapellum includendo in medium dicti capituli Nitriensi deferri commissum, in ipsius capituli Nitriensis medio aperire, quoquidem transcriptionali privilegio in medio dicti capituli Nitriensis de ipso trapello exsoluto et seriatim perlecto aliud par eiusdem de regali litteratorio precepto ipsum Nitriense capitulum requirere et reinvenire ac cum ipso transcriptionali privilegio perlecto similiter in trapellum includendo sub inpressione capitis sigilli eorum per duos viros idoneos de ipsorum medio in nostram et regni baronum presentiam ad octavum diem octavarum festi bead Michaelis archangeli transmittere..." stb. — Dl. 41494. Vö. hozzá: Hajnik: Perjog: 369. p. is. 151 „quarundam litterarum vestrarum ( = Ung megye) sub inpressione capitis sigilli nostri consignando vobis directarum et in trapello inclusarum". — Nagy Imre—Deák Farkas—Nagy Gyula: Hazai Oklevéltár, 1234—1536, Budapest, 1879. 208 p. Az oklevelek elzárásának a szokása a XV. században is fennmaradt: 1435: Esztergomi Székesfőkáptalan Levéltára, Lad. 45, fasc. 2. nr. 9. 182 Scheiber Sándor: Magyar zsidó oklevéltár, 8. köt. Budapest, 1965, 33—34. p. 153 Decretalium Gregorii IX. Liber V. titulus XX. caput V. — Corpus Iuris Canonici; ed: Friedberg, t. IL col. 819. 154 „sub sigülo nobis non cognito". — MES III. 363. p. — id.: Kumorovitz: Pecséthasználat, 74. p.
