Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Vajay Szabolcs: Városi címerek korszerű megújítása / 97–111. o.

Városi címerek korszerű megújítása 101 eleve híján levő kontinens természeti, vagy kulturális, adottságainak jellemző szimbóluma (2. ábra).

19 Ugyanez áll a dogmatikus megfontolásokból csak szórványosan alkalmazott muzulmán heraldikára is.

20 Marokkóban az elmúlt évtized során mintegy 800 tartomány, város és község választott magának, utóbb királyi dahirral jóváhagyott címert.

21 A sajátos helyi motívumoknak a heraldikai hagyományok szellemében történt alkalmazása gyorsan kialakított egy ma már közelfogadott, autonóm marokkói címerstílust. Idézzük példaként Agadir tartomány szerencsés kompozícióját (3. 4. ábra. Orly— 1946. Val- 5. ábra. Aubin — 1953. 6. ábra. Karlsruhe kerület — de-Marne, Franciaország. Aveyron, Franciaország. 1961. Baden-Württemberg, Tervezte: Robert Louis. Vö. Tervezte: Robert Louis. Német Szövetségi Köztársa23. sz. jegyzet Vö. 26. sz. jegyzet ság. Bemutatja: Klemens Stadler Vö. 28. sz. jegyzet 19 Hobart város (Tasmania tartomány) címerének leírása: kék pajzsban lebegő hatágú arany tengericsillag felett, ezüst pajzsfőben jobbra lépő veres oroszlán. A jobbra fordított, zárt sisakra tett kék-arany tekercsnek dísze egy széllel hajózó háromárbocos arany vitorlás (a Tasmaniát felfedező Flying Childers emlékeztetője); takarók: kék-arany; pajzstartók: a pajzstól elfordulóan, jobbról természetes emu, balról természetes kenguru, nyakuk körül termő almafaágból font, természetes örv-koszorúval. A helyi virágokkal hímes támtalaj síkján, ezüst szalagon fekete jelmondat: SIC FORTIS HOBARTIA CREVIT. — Hobartot 1804-ben alapították; Tasmania 1825-ben lett önálló tartománnyá; Hobart városi rangja 1843-ból kelt, fent leírt címerét pedig 1953 májusában nyerte a Brit Birodalom címerkirályától. Vö. Low. i. m. 55. 20 Ahol a muzulmán világ már a heraldikateremtő középkorban az ellenlábas kereszténység kulturális kölcsönhatása alatt állott, — mint például a mórok hódoltatta Spanyolországban, — ott az általános társadalmi szükségszerűség az örökletes katonai, majd közületi és családi jelkép-rendszer átvételét is meghonosította. A granadai mór királyságnak feslő gránátalmát ábrázoló, beszélő címere közismert. — Hasonló jelenség észlelhető a török hódoltsági Bosznia bég-családjainak heraldikájában is. Vö. Thallóczy Lajos: A bosnyák-herczegovinai „Beg" czímről. Turul XXXIII, Budapest, 1915, 1—17. — Mindkét példa bizonyítja, hogy a címerek társadalmi emlékeztető szerepének gyakorlati szüksége még a dogmatika antireprezentatív előírásán is erőt tud venni. 21 Dahir N° 1—70—200, 1390. év chaabane hónapjának 3-áról (=1970. október 5): „Institution d'une grandé maitrise des armoiries et des blasons et d'un armorial du Royaume", Bulletin Officiel N° 3023, Rabat, 7 oct. 1970, 383—384. 22 Agadir tartomány címerének leírása: égszínkék és homoksárga hasítású mór pajzs elülső mezejének pólyavonalában jobbra úszó ezüst hal; kék fűrészpólyával vágott hátsó mezejének pajzsfejében természetes narancsfa, pajzslábában pedig természetes cédrus lebeg. A pajzsot döngölt mór fal-korona tetézi és két, zöld szalagra tett ezüst arab felirattal összefogott természetes, termő narancság veszi körül. A felirat jelentése: „Nap, tenger, televény és büszke törzs". A címert Andre C. Privé heraldikus tervezte és II. Hasszán király 1968. március 3-án kelt dahirja helyezte hatályba. Vö. Andre G. Privé: Moroccan Provinciai Arms and Flags. The Flag Bulletin X, Lexington, Mass., 1971, JVs 2/3: Report on the Third International Congress of Vexillology. 135—140.