Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Bogdán István: Helyi földmértékeink 1828-ban / 51–101. o.

Helyi földmértékeink 1828-ban 95 rémben, Hevesben, -a rét Csongrádban, a szántó Pest megyében és a szekció Székesfehérvárott. Az elvi magyarázat-lehetőségek sorolása helyett most is csak megállapítom e tényt, a probléma megoldását további kutatások eredményétől kell várnunk. A bemutatott adatok összefoglaló értékelése előtt ismételten figyelmeztetni kell adattartományunknak a bevezetőben említett korlátozottságára. Az általánosítással vigyázni kell. S ha most néhány megállapítással mégis próbálkozom, csak fenntartással teszem. Úgy tűnik, hogy egy-egy mérték a szűkebb vagy tágabb tájra jellegzetes, gyakran speciális nevében és nagyságában is. Az előforduló mértékek számbeli többsége e táji kategóriába sorolható. Legtöbbjét az ország középső részén, a Dunántúlon és a Tiszamelléken találjuk. Néhány mérték azonban, függetlenül a tájtól, országos, általánosan használt mérték már. E vonatkozásban tehát a helyi jelzőt tágabban kell értelmeznünk, a hivatalos vagy országos jelzőt azonban még a holdhoz vagy a pozsonyi mérőhöz sem tehetjük hozzá. Az viszont kétségtelen, hogy a művelési ág jelentősen meghatározza mind a mértéket, mind annak közelítő nagyságát. Néhány mérték azonban már régen túlnőtte kezdeti, funkció szerinti keretét és független lett a művelési ágtól, általánosuk e szempontból is, és általánosuk bizonyos mértékig a nagysága is. E mértékek a tájtól is függetlenült mértékek. A csak egy művelési ágnál alkalmazottak többsége azonban táji jellegű, nevében, nagyságában egyaránt. A területileg általánosuk mértékeknek, mint ahogyan a több művelési ágnál is alkalmazott mértékek táj-független fajtáinak is területnagysága — úgy tűnik — részben a művelési ágra, részben a mértékre, illetve a kettőre együtt jellemző középértéket alakított ki. És amit a sok évszázados központi egységesítési törekvés nem ért el, azt a helyi mérték most — pályafutása végén — magától megvalósítani próbálja. Rendeződik, „normalizálódik", de megtartja sajátos természeti jellegét, megmarad földmértéknek. Nem vitás, maradt még bőségesen probléma hazai földmértékrendszerünk történetében. De talán ez a cikk már a második lépés a megoldáshoz vezető úton, amelyiken lefelé és felfelé is tovább kell még építeni. Szándékom is. Bogdán István !