Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Bogdán István: Helyi földmértékeink 1828-ban / 51–101. o.

Helyi földmértékeink 1828-ban 81 a művelési ágtól függetlenülő általános területnagyság alakulásának tendenciáját. S e folyamat hasonlít ahhoz a jóval korábbi folyamathoz, amelyiknél néhány földmérték, elszakadva a funkciótól, a művelési ágtól független, általános mértékké alakult át. 4. A helyi földmértékek mértékek szerint A fejezet bevezetőjeként szükséges röviden összefoglalni azt, amit előző cikkemben a földmértékek típusáról, alakulásáról, elnevezéséről írtam.

10 A kataszteri felmérésnél előforduló mértékeknek három főtípusa volt: a vetőmagigényből, a munkaigényből és a föld termőképességéből kialakult mértékek. Mindegyik természeti, a föld kapacitására visszavezethető, s a három fő művelési ággal kapcsolatos mérték. A vetőmagigény szerinti a vetéses, így szántott vagy ásott művelés mértéke, egysége az űr-, közelebbről a gabonamértékből alakult. — Mostani anyagunkban ilyen a kila, a köblös, a pozsonyi mérő és a véka. A munkaigény szerintit részint az előkészítő (talajművelő), részint a kezelő (növényápoló), részint a betakarító munka jellegzetes művelete, eszköze, illetve a valamennyire érvényes munka származtatta, s egysége a munkaegység lett, tehát mindhárom művelési ágnál használhatták. — Ilyen a mostani anyagban a hold, kapás (zaptor), karó, kaszás (embervágó), napszám. A termőképesség szerintinél a termett mennyiségből, illetve annak mérőeszközéből, súly- vagy űrmértékből a rétnél és a szőlőnél alakult a mérték és annak egysége. — A mostani anyagban: boglya, emerl (akó), font, szekér, vontató. Újabb két típust találunk az 1828-as anyagban. Az egyik a földmérőeszköz — annak neve és egysége — szerinti, tehát lehet általános, mindegyik művelési ágnál alkalmazott mérték, de itt csak a szántónál használták. Ilyen a lánc és a nyilas. A másik maga a kimért területnagyság, mint név és egység, így mindhárom művelési ágnál használhatták. Ilyen a bravi (kert), fertály, mérték (?), rét, szántó, szekció. Ez utóbbiak — mint a korábbiak is — természeti földmértékek. Nem mesterséges területmérték egyik sem, nem hosszmértékből alakultak, mint a négyszög-öl. A mértékeket két csoportban mutatom be. A VII. táblázaton azokat, amelyeket csak egy-egy művelési ágnál használtak, így arra gyakran jellemzőek, speciálisak. A VIII. táblázaton a több művelési ágnál alkalmazottak szerepelnek, ezek tehát általánosak. Mindkét esetben, a lexikális használhatóság érdekében betűrendben sorolom a mértékeket, az együvé tartozókat (pl. embervágó—kaszás) azonban — a szövegben utalással — összevontan. Az adatokat a III—V. táblázathoz hasonló módszerrel közlöm. Az egyes táblázatok után, sorra véve a mértékeket, adom meg a szükséges magyarázatokat, a közölt adatokból levonható — így általában csak e közlésre vonatkozó — következtetéseket, megállapításokat, lényegében: a név szöveg-előfordulását, a mérték illetve a név eredetét, alkalmazási területét (földrajzilag és művelési ág szerint), végül a nagyságát. A táblázatok után a négyszögöl adatokat hasonlítom össze; a 10—//. grafikonon a hold, illetve a pozsonyi mérő nagyságát törvényhatóságokként, a 12—14. grafikonon pedig valamennyi nagyságot négyszögöl rendben. 10 Vö. Bogdán i. m. pp. 157—158. (j Levéltári Közlemények I.