Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Szovjetszkie Arhivü, 1969., 1970. / 359–363. o.

Folyóiratszemle 359valamilyen használható rendjük, azt meghagyták. Túlságosan tagolni nem érdemes, a nagyon kicsiny családi fondókat a közeli rokonok fondjával kell egyesíteni. Tagolásukhoz a szerző a következő beosztást tartja a legcélszerűbbnek — bár nem szükséges mindig a teljes struktúra felállítása: 1. személyi dokumentumok, 2. önéletrajzi anyag, 3. vagyonra és annak igazgatására vonatkozó iratok, 4. közéleti vagy más alkotó tevékenységre vonatkozó iratok, 5. személyi levelezés, 6. személyi. érdeklődést vagy kedvteléseket dokumentáló iratok, 7. rokonok és ismerősök iratai, 8. idegen provenienciájú anyag.—FRANTISEK BIELIK a szlovákiai igazságszolgáltatási szervezetről és igazgatásról ír az 1918—1949 közti korszakban, ismertetve az annak működése során keletkezett iratanyagot is. A külön szlovák minisztériumot, mely Szlovákia bírósági szervezetét is megteremtette, a 64/1918-as törvény hívta életre. Szlovákiában 1920—1939-ben Pozsonyban és Kassán főtörvényszék, mellettük államügyészség is működött — volt ezenkívül 8 kerületi törvényszék és minden járásban egy járásbíróság. 1933-ban alakult Pozsonyban a tartományi büntetőbíróság — alája egy főtörvényszék és főállamügyészség, 8 kerületi bíróság s 60 járásbíróság tartozott. Az új szervezetet a 112 és 113/1942. sz. törvény kodifikálta. 1939-ben keletkezett a legfőbb közigazgatási bíróság is. E szervezet 1949' februárjáig állt fenn. — DARINA LEHOTSKÁ tanulmánya a közigazgatás történetének társadalomtörténeti szempontból történő művelésével foglalkozik. 1526 óta elegendő forrásanyagunk van ehhez. Társadalomtörténeti-szociológiai vizsgálatra különösen a hivatalnoki kar, a bürokrácia alkalmas — itt Max Weber analíziséből kell kiindulni. E munkát az Archivni Casopis 1968. évfolyamában Josef Hanzalkezdte el. A történelem és a szociológia módszerét egyaránt alkalmaznunk kell. A cikk felsorolja azokat a fontosabb hivatalokat, melyek megvizsgálandók. Megállapítja, hogy a legkorábbi időpontban a városi hivatalok vizsgálhatók már a 14—15. században — a 16—17. században már az oppidumok és a nagybirtokok bürokráciája is vizsgálható. — JOZEF VOZÁR a bányászatra vonatkozó régi iratanyagnak a modern bányászat céljaira történő felhasználásáról ír. Régi iratok adatai nyomán gyakran lehetett ásványkincsek nyomára bukkanni. Ezért alapították a Selmecbányái központi bányászati levéltárat és egy kutatócsoportot, mely 1951 és 1957 közt kb. 100 kutatási feladatot dolgozott ki. Legfontosabb volt ezek közül a Selmecbánya melletti Piarg bányászatának felkutatása. Legfontosabb források a bányatérképek. Teljesebb bányatérképek a 18. századból maradtak ránk. Igen értékesek az egyes bányákról írt jelentések is s az e jelentésekről felvett jegyzőkönyvek. A bányatörténeti kutatásokat legcélszerűbb kollektív módon végezni. A kollektívában legyenek geológusok, bányászati szakemberek, történészek és levéltárosok. VOJTECH BOLERÁZSKY tanulmányában Selmecbánya város- és bányajogának eredetéről ír. Kezdetei a szlávok letelepülésének korszakáig nyúlnak. Ők alapítják Bana ( = bánya) és Stiavnica községeket. Az összetett Schebnizbana név először IV. Béla 1255-ös oklevelében fordul elő, mellyel királyi bányavárossá emeli. Legrégibb privilégiuma nem maradt ránk; sem eredeti város- és bányajoga. Ezt csak egy 15. századi másolatból ismerjük, s nagyon hasonlítylglau (Jihlava) városjogához. Ezért alakult ki az a vélemény, hogy csak az iglaui városjog átírása. EzJ.A. Tomaschek és A. Zycha nézete. Egyes magyar történészek viszont úgy vélik, hogy az iglaui városjog a selmecbányainak a másolata. Az iglaui eredet hívei szerint az átvétel a 15. században történt. Ennek ellene mond, hogy Besztercebánya már 1255-ben Selmecbánya jogát kapja, más városok 1327-ben 1379 és 1380-ban. Emellett a Selmecbányái városkönyvben már a 14. század közepén ilyen bejegyzések találhatók: „ius nostrae civitatis", „iura civitatis". Egyik nézet sincs bebizonyítva. Szerző hipotézise szerint mindkét városjog gyökerei azokban az alpesi országokban lehetnek, ahonnét a telepesek jöttek. Innét a hasonlóság. A különbözőség meg onnét származhat, hogy mindkét helyen bizonyos mértékig alkalmazkodtak a helyi szokásjoghoz. — AUGUSTIN MATOVCIK Martin Hamuijak (1789—1859) irodalmi hagyatékával foglalkozik. Hamuijak a szlovák nemzeti újjászületés jelentős alakja. Kéziratait a következő módon csoportosították: 1. levelezés, 2. irodalmi művek, 3. személyi anyag, 4. egyesületek iratai, 5. Katancic műveinek kiadásával kapcsolatos iratok, 6. kivonatok egykorú folyóiratokból és hírlapokból, 7. hivatali működéséből származó iratok. B.A. SZOVJETSZKIJE ARHIVÜ. Organ Glavnogo Arhivnogo Upravlenyija pri Szovjetye minisztrou SzSzSzR, Moszkva. 1969. 1. sz.: Lenin születésének századik évfordulóját köszönti a füzet etején közölt fejezet: 22 katonalevél, amelyekben a Vörös Hadsereg katonái számolnak be a polgárháború eseményeiről (1918—1921). — N. K. Krupszkqja századik születésnapját ugyancsak iratpublikációval köszönti a folyóirat: a Krupszkajához intézett munkásleveleket adja közre (évkoruk 1927—1939).— V. V. ANYIKEJEV a pártlevéltárak tudományos-módszertani munkásságát ismerteti, különös tekintettel a Kommunista Párt levéltári fondjára vonatkozó szabályzat előírásaira. — Négy szerző — akik közül a nemrég elhunyt L. L. SZMOKTUNOVICS nevét a magyar nyelven is megjelentetett szovjet levéltári kézikönyv egyik szerzőjeként megismertük — a szovjet levéltári terminológiáról értekezik. 1968-ban jelent meg — sok évi előkészítés után — a szovjet terminológiai szótár. —JA. Z,