Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Vass Előd: Káldy Nagy Gyula: Kanuni devri Budin tahrir defteri, 1546–1562. (A budai szandzsák adóösszeírásai Szülejmán szultán, a törvényhozó idejében 1546–1562.) (Ankara Üniversitesi Dil ve Tarih-Cografya Fakültesi Yayinlari, 177.) Ankara, 1971. / 346–347. o.

346 Irodalom szere le lehetne foglalni". Az alispán intézkedése mindössze annyi volt, hogy nyilatkozatot kért a nagykanizsai polgármestertől, akit a jelentés durván megtámadott. Nyilatkozatának beérkezése után az ügyet egyszerűen irattárba tette (Zala megyei Lt. Alispáni iratok 1919. Internáltak ügyei. 52.). A másik esetet Gábor Ernőnek, a Tanácsköztársaság idején Zala megye tiszti főorvosának visszaemlékezéseiben találjuk. Ő 1919 késő őszén már vizsgálati fogságban volt a zalaegerszegi ügyészség fogházában. Onnan egy katona altiszt erőszakosan kiemelte és a laktanyába kísérte, ahol a tisztek rögtönzött hadbíróságot alakítottak, és akasztáshoz készülődtek. De azután ettől elálltak, csak megverték és visszakísérték a fogházba. Ez a visszakísérés nyilván az ügyész közbelépésének volt köszönhető, aki felelősnek érezte magát az ő intézetében őrzött foglyokért (Tanácsköztársaság Zala megyében. Zalaegerszeg 1961. 171—-172. 1.). Természetesen ezek az esetek nem alkalmasak arra, hogy bármilyen távolabbi következtetést vonhassunk le belőlük Vargyai elsöprő tömegű bizonyítékaival szemben, de ilyen eset is előfordult. Egy technikai jellegű megjegyzésem volna. Roppant tömegű adatára nagyon gondos jegyzetekben hivatkozik. Kár azonban, hogy jegyzeteit nem lábjegyzetekben, nem is egységesen a könyv végén adja, hanem a jóval nagyobb mennyiségű jegyzetet (1030) az első rész után. Elég nehéz kézben tartani őket az olvasónak. Indokolt lett volna az is, hogy a rövidítve hivatkozott forrásokról rövidítésjegyzéket közöljön a könyv elején vagy végén. Ő azonban a rövidítve hivatkozott adat teljes megjelölését csak a jegyzetek első előfordulási helyén adja meg. Ily nagyszámú jegyzetnél, amely a könyvnek egyik lényeges értéke, rendkívül nehéz kikeresni, mi is az idézett mű teljes címe, hol, mikor jelent meg stb. Ez azonban csak némi olvasási nehézséget jelent; a nagyon gondosan szerkesztett, és nagyon pontosan okadatolt könyv értékéből nem von le semmit. Degré Alajos I KÁLDY NAGY GYULA KANUNI DEVRI BUDIN TAHRIR DEFTERI 1546—1562 Ankara, 1971,3741. (Ankara Üniversitesi Dil ve Tarih-Cografya Fakültesi Yayinlari: 177.) (A budai szandzsák adóösszeírásai Szülejmán szultán, a törvényhozó idejében 1546—1562.) A török hódoltság részletesebb népességi, mezőgazdasági és kereskedelmi viszonyainak megismerése csak a török levéltárak magyar vonatkozású anyagrészeinek publikálásával érhető el. A török levéltárak a magyar kutatók előtt még alig ismertek, így a két ország levéltári kapcsolatainak megteremtéséért még sok tennivaló lenne. A századfordulón Karácson Imre volt az első, aki az isztambuli török levéltárakban kutatási engedélyt kapott. Az általa elkészített jegyzékek alapján tudjuk, hogy jelentős magyar vonatkozású forrásanyag található itt. Közel harminc év múlva Fekete Lajos, az Országos Levéltár munkatársa folytatta Karácson Imre kutatásait, de ő már kézírásos jegyzeteken kívül a modern technika segítségével kisebb filmanyagot is hozott. Az 1963—1967 közötti években, Káldy Nagy Gyula volt az isztambuli levéltárak eddigi legsikeresebb magyar kutatója, kutatásai eredményeként több ezer méter mikrofilmanyagot hozott haza, és ezek nagy részét az Országos Levéltárban helyezte el. E könyvének forrásai is kutatóútjának szerzeményei voltak. Könyve előszavában Káldy Nagy Gyula forrásait ismerteti, elmondja, hogy az isztambuli Miniszterelnökségi Levéltár (Basvekalet Arsivi) adóösszeírásai között a budai szandzsák területére, 1546-ból három példány maradt fenn. További, a budai szandzsákra vonatkozó összeírás még 1562ből van, a szerző könyvének időkeretét meghaladja, de itt megemlítjük, hogy még 1580-ból és 1590ből maradt fenn két, tehát összesen négy budai szandzsákösszeírás. Káldy Nagy Gyula könyvének török nyelvű kiadásához az összeírásban szereplő magyar helynevek kiejtésének magyarázatát is elkészítette. Majd a feljegyzésre került magyar szavak rövid szójegyzékét közli, mint pl.: bíró—muhtar, diák—katib stb. A könyv legnehezebb problémájának az arab betűvel leírt magyar helynevek azonosítását tartjuk. Ehhez a szerző felkutatta Pest megye topográfiai irodalmát, hogy ezek segítségével nehéz