Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után 317 2. A baleseti biztosításról szóló törvény (RGB1 1/1888), majd a munkások betegségi biztosításáról rendelkező törvény (RGB1 33/1888), számos magánbiztosítási intézmény, a bányászkasszák és a bányatársládák intézményei egy-egy lépést jelentettek a társadalombiztosítás szervezetének és rendszerének fokozatos kialakulása útján. Az önkormányzat egyes vonásai e téren is jelentkeztek. Az utoljára említett törvény alapján létrehozott körzeti betegsegélyező pénztárak a kölcsönösség alapelvén nyugodtak, és lényegét tekintve úgy kezelték őket, mint a többi biztosítási egyesületet. Belső szervezeti felépítésüket alapszabály .határozta meg, amelyet a munkaadók, illetőleg a biztosításra kötelezettek bizalmi embereinek meghallgatása után a körzeti politikai hatóság hagyott jóvá. Már ez a törvény is egész sor előírást tartalmazott a betegsegélyező pénztárak feladatairól. A 14. § értelmében az említett pénztárak alapszabályok kibocsátásával ezekhez az előírásokhoz kötve voltak. A társadalombiztosítási önkormányzat elvének teljes érvényesülésére csak az alkalmazottak biztosításáról rendelkező törvény (BGB1 388/1926) és a munkásbiztosítási törvény (BGB1 125/1927) egymást követő kibocsátásával kerülhetett sor. Voltak emellett még más, ugyancsak az önkormányzati elvnek megfelelően szervezett társadalombiztosítási intézetek, amelyek vagy feladatkörük szerint (balesetbiztosítás, nyugdíjbiztosítás), vagy pedig tagjaik foglalkozása szerint (kézművesek társadalombiztosítása) különültek el. 1939. január 1-ével bevezették a német birodalmi biztosítási jogot,

42 és ezzel az önkormányzat teljesen megszűnt. A BGB1 142/1947. számában közzétett átmeneti társadalombiztosítási törvény időlegesen szabályozta az egyes biztosító intézetek szervezetét, az önkormányzati igazgatási szervezetek megalakítását és összetételét, és ennyiben a társadalombiztosítás terén az önkormányzatot ismét helyreállította. A társadalombiztosítási jog átfogó kodifikációjára csak az általános társadalombiztosítási törvénnyel került sor (BgBl 189/1955), amely többszörös pótlással ez idő szerint is hatályos. Azon személyek részére, akikre az általános társadalombiztosítási törvény nem vonatkozik — mint pl. a kézművesek, a parasztok —, különleges biztosítási formák is léteznek. Az összes társadalombiztosítási intézményt csúcsszervként a Társadalombiztosítási intézmények szövetsége (Hauptverband der Sozialversicherungstráger) fogja össze. Feladata értelmében clearing-hely, megtárgyalja és egyezteti a közös ügyeket, szakvéleményt nyilvánít, és szerződéseket köt az orvosok és rokonfoglalkozásúak közjogi érdekképviseleti szerveivel. A társadalombiztosítási intézmények és a Hauptverband közjogi testületek. Feladataikat az általános társadalombiztosítási törvény és egyes külön jogszabályok rögzítik, ezek a biztosítási fajták^ szerint különbözőek. Általában joggal mondhatjuk, hogy a biztosítási intézmények önkormányzata a modern állam „szolgáltató közigazgatásának" különösen jelentős szervezeti formája, mivel gyakorlatilag minden dolgozóra kiterjed. További sajátossága a bürokratikus és az önkormányzati elemek összefonódásából adódik, amely főként abban jelentkezik, hogy a társadalombiztosítás vezető testületeit nem közvetlenül a biztosítottak, hanem a biztosítottak érdekképviseletei választják.

43 Közöttük tehát közvetlen kapcsolat nincs. 42 A társadalombiztosítás osztrák szabályozásából a birodalmira történt áttérés a német birodalmi Reichgesetzblatt (a továbbiakban: dRGBI) I. S. 1912/1938 i. d. F. dRGBl. I. 1338/1940. sz. alatti rendelet alapján történt. 43 Vö. pl. az általános társadalombiztosítási törvény 419., 420. és 421. §-ával. •