Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

308 Ervin Melichar hajdani tartományi önkormányzat, valamint az állami politikai közigazgatás hatóságait. Az egységes tartományi kormányhivatal elnöke a tartományi főnök. A testületen belüli szolgálat vezetésével jogtudó hivatalnokot bíztak meg, akit a szövetségi kormány hozzájárulásával a tartományi kormány nevezett ki, és aki egyúttal a tartományi főnök kisegítője is volt a közvetett szövetségi igazgatás kérdéseit illetően. Bécset kivéve a tartományi kormányhivatalok ügyvitelére és hivatalszervezetére vonatkozó részletesebb szabályozást egyidejűleg külön szövetségi alkotmánytörvénnyel rögzítették (BGBL 289/1925). A tartományokon belül az egyszemélyi vezetés rendszerének megfelelően szervezett körzeti főnökségeket a tartományi főnöknek mint a tartományi kormányhivatal elnökének rendelték alá, és úgy rendelkeztek, hogy a körzeti főnökségek csakúgy, mint a rendezett tanácsú városok, egyaránt ellátják a tartományi és a közvetett szövetségi igazgatás ügyeit. Az az előírás is az egységesítés tendenciáját szolgálta, hogy a politikai körzetek, a bírósági kerületek és a községek határai egymástól nem térhettek el, nem metszhették egymást. Az illetékességi terület jelentős megváltoztatásához az illetékes kormányzat hozzájárulására volt szükség. Ez az újjárendezés a korábbi autonóm tartományi igazgatást tagállamok szerinti igazgatásra változtatta át, kiküszöbölve belőle az önkormányzati elemeket, úgyhogy ma már nem is létezik községek fölé rendelt önkormányzati szerv. A reform emellett még a tartományi közigazgatás hatáskörének kiterjesztésével is járt. Ennek érdekét szolgálja — a föderalisztikus elméletnek megfelelően — a szövetségi alkotmány 15. fejezetében olvasható általános klauzula is. A Bund hatáskörének taxatív felsorolása mindenesetre olyan terjedelmes, hogy jelzi a szövetségi közigazgatás erőteljes túlsúlyát. A helyzetet enyhíti azonban, hogy a felsorolt ügyek zöme a közvetett szövetségi igazgatás területére esik, és ennek megfelelően alsóbb fokon azokban is tartományi hatóságok járnak el. A közigazgatásnak ez a szervezeti felépítése lényegében 1938-ig állott fenn. Ausztriának a nemzetiszocialista Németország által történt megszállása azt eredményezte, hogy ezt az apparátust szinte teljesen szétzúzták és német intézményekkel helyettesítették. Előbb néhány átmeneti intézkedést hoztak, majd az 1939. április 14-i Ostmark-törvény értelmében (dRGBl I. S. 777.) a szövetségi tartományokat hét birodalmi körzet (Reichsgau)

16 váltotta fel, melyek élén a birodalmi helytartó állt. A birodalmi helytartó a Reichsgau körzetében jelentkező állami jellegű közigazgatási teendőket, birodalmi közigazgatási szervként, a birodalmi minisztériumoknak alárendelten látta el. A Reichsgau-ok egyúttal Önkormányzati testületek is voltak, bár az e körben jelentkező feladatokat ugyancsak a birodalmi helytartó látta el, s a Gau-tanácsok csak tanácsadó testületként szerepeltek. A közigazgatási körzeteket és a rendezett tanácsú városokat területi és városi körzetekké alakították, amelyek, mint már említettük, egyidejűleg voltak igazgatási és önkormányzati egységek is. Valamennyit a birodalmi helytartók alá rendelték. Létezett ezenkívül különleges szervezetű, alárendeltségben közvetlenül a birodalmi miniszterekhez kapcsolódó szakigazgatás is, mint pl. a pénzügyi szakigazgatás.

17 Ausztria visszaállítását követően fokozatosan ismét az osztrák közigazgatási 16 Burgenlandot Alsó-Ausztria és Stájerország között osztották fel, Vorarlberget Tirollal kapcsolták egybe. 17 így az „Oberfinanzprasident"-eket közvetlenül a birodalmi pénzügyminiszternek rendelték alá.