Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Melichar, Ervin: Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után / 301–322. o.

Az osztrák közigazgatás fejlődése 1867 után 305. csak azt lehetett, aki 30. életévét betöltötte, osztrák állampolgár, lakása a kereskedelmi kamara körzetében található, és legalább 3 éve rendelkezik aktív választójogosultsággal. A választójogosultságból ugyanazok az okok rekeszthettek ki valakit, amelyek a községtanácsi választásoknál szerepeltek. A választás nyilvános volt, történhetett élőszóval vagy szavazólap beadásával, illetőleg beküldésével. A kamarai ügyiek vitelét az elnök vezette, akit a kamara tagjai kebeléből egy évre választottak. Ő volt a kamara képviselője, és gyakorolta a szokásos elnöki jogkört. Felelős volt a kamarai határozatok végrehajtásáért. Amennyiben ezt a felelősséget nem kívánta vállalni, úgy a kérdéses határozattal szemben ki kellett kérnie a kereskedelmi miniszter döntését. (13. § és. 15. §). A kamara rendes és rendkívüli közgyűléseket tartott. Az esetben volt határozatképes, ha tagjainak legalább fele jelen volt. A döntéseket szótöbbséggel hozták; szavazategyenlőségnél az elnök szavazata döntött. A 23. § értelmében az ipari és kereskedelmi kamarákat a kereskedelmi miniszter rendeletére fel lehetett oszlatni. Ennek oka különösen az lehetett, ha a tagok kétharmada halál vagy kilépés miatt kivált a testületből. Ez esetben három hónapon belül új választásokat kellett tartani. II. Az 1867-es jogi helyzet ilyen részletes elemzésére a további történeti fejlődés megfelelő bemutatása érdekében volt szükség. Ezúttal figyelmen kívül hagyom a rendszerezés hagyományos követelményeit, fejtegetésemet a körzeti képviseletek történetével kívánom megkezdeni, már csak azért is, mert ez az intézmény teljességében sohasem fejlődött ki, és végül el is halt. A községekről rendelkező birodalmi törvény XVII. fejezete által adott jogosítványból — amely a körzeti képviseletek életrehívására adott felhatalmazást — csak Stájerországban vált tényleges gyakorlat. Az LGB1 19/1866. számában közzétett tartományi törvény rendelkezései alapján az egy-egy körzethez tartozó községeket magasabb rendű autonóm önkormányzati testületekké fogták össze. A kialakított terület rendszerint a bírósági körzeteknek felelt meg, elnevezése pedig Körzet (Bezirk) lett. Körzeti hatáskörbe utalták az ott fellelhető vagyon kezelését, a szükségletek fedezését, körzeti intézmények alapítását és igazgatását. Ilyen körzeti intézmények voltak például: a földművelés, szegénygondozás és jótékonyság céljából létrehozott intézmények. Körzeti szerv volt a körzeti képviselet (Bezirksvertretung) és az annak tagjai sorából választott körzeti (végrehajtó) bizottság (BezirksausschuB). H)24-et követően azután a körzeti képviseletet a tartománygyűlés egy-egy törvényhozási szakaszának időtartamára a tartományi kormány nevezte ki. A tartományi kormány felügyeleti jogát az illetékes körzeti főnökség útján gyakorolta. Magasabb fokú önkormányzati szervezet egyéb tartományokban csak korlátozott feladatkörrel, meghatározott feladatok ellátására jött létre. Alsó-Ausztriában pl. az útfenntartásra útkörzetek és a körzeti útügyi bizottságok — á szegénygondozás érdekében pedig gondozási körzetek és a körzeti gondozási tanácsok jöttek létre. Az 1934-es alkotmányt követően általános hatáskörű körzeti igazgatási szervezetet többé nem lehetett ugyan létrehozni, de — meghatározott célok érdekében — egyes községeket községi szövetségekbe lehetett tömöríteni (123. § (4) bek.). Ezek a községi szövetségek — noha csupán részleges feladatkörrel rendelkeztek,