Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Sashegyi Oszkár: A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban, 1790–1848 / 271–300. o.

.274 Sashegyi Oszkár kohóművek hasznosításának megszervezésében, s végül irányítania kellett a bányauradalmak és a bányászatra fenntartott erdők kezelését. A következőkben rövid áttekintést kívánunk nyújtani a magyar kamara működéséről ezeken a területeken. II. A magyar kamara bányaügyi feladatai A bányajog szabályozása Az 1790/91-i országgyűlés a királyi ígéret birtokában megkezdte egy új bányászati törvény előkészítését, kiküldvén erre a célra egy bányászati bizottságot (a regnicolaris bizottságok egyikét), élén gróf Révay Péter Turóc megyei főispánnal, tagjai közt báró Mitrovszky foka maragróffal és több más magas rangú bányakincstári hivatalnokkal. A bizottság által kimunkált törvényjavaslat az 1792. év folyamán el is készült, konzervatív szellemben, szorosan simulva a régi törvényekhez s a Miksaféle bányászati kódexhez.

2 Az 1827. évi országgyűlés ezt a törvényjavaslatot nem tartván kielégítőnek új bizottságot küldött ki, amelyben a bányakincstár és a bányavárosok képviselőin kívül öt felsőmagyarországi megye is képviseltette magát. (A Révay-féle bizottságban a megyék képviselői közül egyedül Zólyomét találjuk.) Bár az új bizottságban ott volt a magyar kamara bányászati ügyosztályának vezetője, Garapich Illés is, a kincstár képviselőit itt már a rendeket képviselő tagok majorizálták. Az 1828-ban kidolgozott új törvényjavaslaton

3 ennek eredménye meg is látszik: a királyi jogok sérelme nélkül készült első javaslattal szemben ebben már a földesúri érdekek kerülnek előtérbe. Az 1843/44. évi országgyűlés még tovább haladt ebben az irányban. Az itt elfogadott és a királyhoz felterjesztett új törvényjavaslat

4 a kincstári bányászatot már teljes mértékben megfosztja előjogaitól, s mintegy a magánbányászattal egyenlő rangú partnernek tekinti, s vitás esetekben a döntés jogát a bányabirtokosok által választott bányaszékek kezébe adja. A magyar kamara a rohamosan fejlődő események menetét alig tudta követni. A rendek 1827. évi, a bányatörvénykezést illető követelése tárgyában csak nagy késéssel, 1830. március 17-én tett az uralkodóhoz fölterjesztést, s annak lényege nem volt más, mint hogy az addigi, kétségkívül akkor már elavult rendszer továbbra is fenntartandó. A rendek azt kívánták, hogy a bányahelyek a polgári törvényhatóságoknak vettessenek alá. Az 1828. november 13-i udvari leirat a magyar kamarával közölte a helytartótanács e tárgyban készített előadását azzal, hogy hallgassa meg a négy kerületi bányatörvényszéket és a királyi jogügyigazgatót, s azután terjessze fel véleményes jelentését. A magyar kamara felterjesztésének szövegét Garapich készítette. Elutasítva a helytartótanácsnak a rendek álláspontját magáévá tevő javaslatát, azt vélte, hogy a polgári törvényhatóságokat rá kell szorítani, tartózkodjanak a bányahatóságokkal való hatásköri összeütközésektől. A kamara véleménye szerint ellenkeznék a bányászati jogokkal és szabadságokkal, valamint a törvényekkel, ha a bányabíróságokat pusztán a bányászati perek intézésére korlátoznák, s a bányaszemélyek egyéb temészetű peres ügyeit a polgári bíróságokhoz utalnák. Arra hivat2 Articuli LIII montanisticae deputationis cum reflexionibus deputationis juridicae, articulo 67. 1791. ordinatae. Pestini, 1807. 3 Relatio Excelsae Regnicolaris Deputationis in re Metallico-Montanistica Regni Hungáriáé Articulo 9. 1827. exmissae. Posonii 1830. 4 A magyar bányatörvény kimunkálására megbízott kerületi választottság javaslata. Pozsony ti 844].