Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.
250 Kubinyi András Ugyanebben az időben más Reichelekis éltek Budán, 1429-ben iratkoztak be a bécsi egyetemre; Reichel János, Mihály és Egyed. 295 A három személy egyszerre történt beiratkozása alapján biztos, hogy közeli rokonok és feltehetően testvérek lehettek. Életkorukat húsz év körülire becsülhetjük. Ennek alapján nem lehettek édestestvérei a körülbelül húsz évvel ifjabb Sebőidnak, aki épp 1449ben iratkozott be a bécsi egyetemre. 296 Mégis a család azonos, mert 1459-ben Sebold „mint igaz örököst és testvért" ismerte el Reichel Egyed budai esküdtet, és átadta neki Magyarországon és azon kívül fekvő javai felét, köztük — nem véletlenül — egy nürnbergi járadékot. 297 A testvér kifejezés általános, viszont a család mégis azonos, ezért három lehetséges magyarázat adódhat. Az 1429-ben említett Reichel testvérek Péter egy előző házasságából születtek, vagy testvérei voltak, végül testvérei fiai lehettek. Az előző ellen szól, hogy Péter örökösének egyedül Seboldot tekintették, ami persze jelentheti azt is, hogy ez tulajdonképpen a Kamerer — Vorchtel-örökség. A kamaraispán Reichel azonban maga is elég jelentős vagyont szerzett, és abban többi fiát is feltehetően részesítette volna. Péter és az 1429-ben Bécsben beiratkozó Reichel-fiúk testvérsége ellen szól az, hogy ezek fiatalok voltak, míg Péter már 1426-ban nemes és kamaraispán. 298 így marad a harmadik lehetőség, Péter valamelyik fiának fiai voltak. (Ettől függetlenül a másik két lehetőséget sem lehet teljesen kizárni.) Valószínű, hogy 1459-ben már csak Egyed élt a három testvér közül, aki még 1462-ben is kimutatható választott bíróként előkelő polgárok ügyében. 299 A család további sorsáról nem tudunk. Sebold úgy látszik nős, de gyermektelen lehetett, és ezért osztozott rokonával, aki ennek fejében nyilván megvédte a következő évben, amikor összecsaptak Sebold felett az adósság hullámai. Egyednek sem tudunk leszármazottairól. Hogy az a Reichel Miklós és Ruprecht, akik a XVI. század elején mint gazdag mészárosok fordulnak elő budai forrásainkban 300 e családhoz tartoztak-e vagy sem, azt sajnos nem tudjuk, bár igazolhatónak nem látjuk. c) A Siebenlinder—Münich—Münzer atyafiság. Az említett atyafiság, amely négy generációban leányágon adta tovább vagyonát és befolyását, a XV— XVI. század talán legtekintélyesebb budai patrícius atyafisága volt. Előző tanulmányunkban, mivel a XV— XVI. század fordulójának két jeles budai bírája, Münzer János és Haller Ruprecht ide . tartozott, már részletesen foglalkoztunk vele. Most*csak röviden összefoglaljuk akkori eredményeinket, illetve ezeket egy-két újabb adattal bővítjük vagy kiigazítjuk. 301 Amikor a budai forrásokban 1407 elején — azaz az 1406-os bírói évben — Siebenlinder János (latinul de Septemtiliis-ként és literatusi címmel) feltűnik, akkor már Buda bírája, Tilmannfi Jánossal és Nadler Mihállyal együtt ekkor vesz részt a már fent említett birtokbérletben. 302 Még kétszer, 1411-ben és 1414-ben olvashatjuk nevét a budai bírák listáján. Azt nem nagyon tartjuk valószínűnek, hogy azonos legyen az 1384-től 1401-ig legalább ötször tanácstag János deákkal és mesterrel, 303 hiszen akkor még nyolcvan éves korában is felelősségteljes állást kellett volna — mindjárt látni fogjuk — betöltenie. Hasonlóképp valószínűtlennek tartjuk azt a feltevést, hogy ő lett légyen a Jogkönyv szerzője. 304 Azonban bizonyára nem 1406-ban kezdődött budai várospolitikai szereplése. Neve származáshelyére, a Sáros megyei Héthársra utal, ennek a birtokosa viszont az a Berzeviczy Péter volt, 308 aki — mint láttuk — egy Hencfi- és Ulving-leszármazottat vett feleségül. Ugyancsak láttuk, hogy az Ulving-örökségen együtt osztozott a Tilmann-leszármazott Nadler családdal a Dunajeci—Berzeviczy atyafiság. Ennek alapján nem tartjuk véletlennek, hogy Siebenlinder első kimutatható üzleti ténykedését épp kikkel társulva hajtotta végre. Földesurai révén kerülhetett kapcsolatba ő — esetleg apja—aTilmann—Nadler atyafisággal, sőt, gyors karrierje alapján fel kell tételeznünk, hogy ez a kapcsolat rokonsággá is fejlődött, anyja, (első) felesége, esetleg nővére révén. 295 Schrauf, II. k. 70. 296 Uo. II. k. 106. (Machalfalvi előnévvel.) . 297 Nürnbergi It. Briefbücher 29. k. 53. o. (Mályusz reg. nagyal. 168. sz.) , 298 Házi, 1/2. k. 288. 299 Dl. 15766. 300 YÖ Fővárosi Levéltár, Budái mészároscéh protokolluma. — Reichel Miklós budai mészáros 1534-ben már Pozsonyban élt, Pozsony lt. oklevelek 5793. sz. (Inventár II. k. 5366. sz.) 301 Kubinyi, 1963—64, 87—89. — Uő., 1966, 242—246. 302 Ld. fenn, 265. i. 303 Ez Mollay véleménye: Ofner Stadtrecht 22. — Nem vette ugyanis figyelembe, hogy már 1384/85-ben és 1385/86-ban szerepel egy János deák a tanácslistákon. Ld. fenn, 206. j. 304 Ofner Stadtrecht, 22. — Vö. erre TBM, 14 (1961) 644. 308 Lukcsics, I. k. 223. sz.
