Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása / 3–32. o.

A MOL Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi feldolgozása 27 2. tábla Ez a tábla a mintában szereplő adatsorokat DL-számok sorrendjében közli. Ennek a miniatűr mintának fogyatékosságai leginkább ezen a táblán ugranak ki. A vizsgált 23 mutatólapon belül ugyanis nem voltak egyazon DL-számhoz tartozó átírt és átíró oklevelek, így nem lehetett bemutatni, miként sorakoznak az ugyanahhoz a DL-számhoz tartozó adatsorok előbb időrendben, majd az azonos keltezésűek a kibocsátók ábécé-rendjében, s ezek azonossága esetén a régi jelzetek rendjében. Ugyanazon a DL-számon belül a kibocsátók szerint történt csoportosítást a DL 84432, a DL 86347, a DL 88114. és a DL 88115. jelzetű adatsoroknál figyelhetjük meg, míg az utolsó (a régi jelzet szerint történő) rendezésre a DL 13032. jelzetű adatsorok mutatnak példát. 3. tábla Ez a tábla a mintában szereplő adatsorokat kibocsátók szerint rendezve mutatja be. A 4. oszlop adatainak rendezése az oklevélkibocsátót meghatározó első adat ábécé-rendbe szedésével kezdődik, majd az azonos első taggal rendelkező sorok között további rendet a második tag jelenti ugyancsak ábécé-rendben. (Pl. a káptalanok esetében előbb látjuk a nyitrai, majd ezt követően a szepesi káptalant, vagy a mintán szereplő két magánoklevél esetében előbb a Csaholyi, majd a Rachai családnevűt.) Azonos oklevélkibocsátókon belül az időrend jelenti a következő rendezési alapot, s ha ezek is azonosak, a DL-számok, végül pedig a régi jelzetek az irányadók (lásd táblánkon Zsigmond király, Bátori István országbíró sorait). Az imént leírt rend esetében az azonos tisztséget viselt azonos nevű személyek (pl. Lajos királyok, Bátori István országbírók, Garai Miklós nádorok) adatai egymás mellé kerülnének, ami nem feltétlenül jelenti a legjobb megoldást. Megfontolandó, hogy világi és egyházi méltóságok esetében nem volna-e célszerűbb egy méltóságon belül az időrendet alkalmazni. E megoldásnak ellene szól, hogy egyes méltóságokat (erdélyi vajda, horvát—szlavón bán, pozsonyi ispán stb.) időnként két személy viselte egyidőben. Ilyenkor egy-egy méltóságon belül az azonos méltóságot viselt személyek felváltva szerepelnének. Elvileg nincs akadálya annak, hogy az oklevélkibocsátók szerint történő rendezés eredményét a gép először az egyik, másodszor pedig a másik rend szerint csoportosítva írja ki. Vannak szép számmal oklevélszövegek, amelyeknek évszáma nem ismert. Ezek esetében az oklevélkibocsátó adatai pontosabb meghatározást igényelnek. Míg ismert keltezés esetében a királyok neve mellett nem kellene szerepeltetni sorszámukat, keltezés nélkül szükséges volna nevük után (nevükhöz közvetlenül csatlakoztatva) kitenni sorszámukat is. Az esetek többségében ennek megvan a lehetősége, mert ha az évszám nem is ismert, az megállapítható, hogy pl. I. vagy II. Lajostól származik az évszám nélküli oklevél. • 4. tábla Ez a tábla a mintában szereplő adatsorokat,régi jelzetek szerint rendezve mutatja be. A rendezés itt is a régi jelzetek első tagjának ábécés rendezésével kezdődik. A miniatűr mintavétel nem engedi meg annak bemutatását, hogy az azonos első tag esetén (pl. Eszterházy, Jes — Jesuitica, Paul — Acta Paulinorum, KM konv — kolozsmonostori konvent esetében) a rendezés a második, nem számból álló tag szerint folytatódik. Az azonos fond-, illetőleg állagcímek rövidítései után sor kerül a számokból és esetleg betűkből álló jelzetek szerint történő csoportosításra. Táblánkon az Eszterházy hercegi és a Károlyi levéltár, valamint a Magyar Kamara archívumának Neoregestrata Acta című gyűjteménye szolgáltat illusztratív példákat. Az Eszterházy név után a több Eszterházy levéltárat egymástól megkülönböztető második tag szerint csoportosulnak az adatsorok. (Mintánkon nincsenek adatsorok a zólyomi vagy a csákvári Eszterházy levéltárból.) Az Eszterházy levéltárak közül legösszetettebb jelzetrendje a hercegi ág (HG) levéltárának van. Először a repositorium sorszáma, majd az ezeken belül levő fasciculusok betűjele, majd pedig az ezeken belül szereplő numerusok szerint történnék a rendezés. A Károlyi levéltár törzslevéltárában az iratanyag ladulák és numerusok szerint tagolódik. A törzslevéltár esetében a KÁROLYI név után egyszerűen számok következnek. Ezek rendje adja az adatsorok rendezésének alapját. A Károlyi levéltárba beolvadt Bosnyák levéltáron belül szintén két kategóriába soroltak az oklevelek. A rendezésnél az egy nevet tartalmazó törzslevéltár (KAROLYI) megelőzi a két névből álló Bosnyák levéltárat (KÁROLYI—BOSNYÁK). A Neoregestrata Acta (NRA)fasciculusokra tagolódik, s ezeken belül numerusok találhatók. Az adatsorokat tehát az NRA-n belül előbb fasciculusok, majd numerusok rendjébe kell szedni. Előfordul, hogy ugyanahhoz a régi jelzethez több adatsor kapcsolódik. Ilyen esetben a rendezés következő alapjának a DL-szám kínálkozik. Azonos DL-szám esetében az időrend volna irányadó, míg ha ez is azonos, az oklevélkibocsátók ábécéje szabná meg az adatsorok rendjét. (Utóbbira példa táblánkon: Lónyay-51-1 vagy Ostffy-X.)