Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében 237 3. A budai vezetőréteg jellegének átalakulása a XIV. század második felében Mint említettük, forrásaink az 1355 utáni másfél évtizedről alig tudósítanak bennünket, és így a század második felének fejlődését nem tudjuk pontosan meghatározni. A korszakot feltétlenül az 1402-es budai népmozgalom zárja le, amikor egy mészáros és egy szűcs (mindkettő a gazdag, vezető kézműves szakmák képviselője!) vezetésével az akkor megválasztott budai tanács reformokat hajtott végre, majd királyi közbelépésre visszaállítódott a „régi tanács". A Budai Jogkönyv írásba foglalása a régi tanács reakciójaként történt.

204 Az 1402-es események a XIV. század első felének viszonyaiból nem érthetők, időközben változásnak kellett a város gazdasági-társadalmi struktúrájában bekövetkeznie. A továbbiakban ezeket a változásokat szeretnénk bemutatni és — amennyiben a gyér forrásanyag alapján egyáltalán lehetséges — megokolni. Ha csak a bírák személyét vizsgáljuk, akkor az 1370—80-as évekig semmiféle változásról nem beszélhetünk. 1346-tól, a bíróválasztás helyreállításától az. 1376/77-es bírói évig bezárólag 31 év alatt 16 bíró nevét ismerjük, és ezek — mint fent az egyes családokkal kapcsolatban láttuk •— három családból kerültek ki: a feltehetően az alapító családok közé tartozó Kunc ispán leszármazottai, a Tilmannok és a Lorándok közül. Először 1377-ben választanak olyan bírót, aki — legalábbis kimutathatóan — nem tartozott a régi patríciátushoz, Gleczel Jánost. De az ezt követő nyolc év alatt (II) Ulvingot legalább négyszer választották még bíróvá, tehát a tényleges hatalom megmaradt a néhány, korábban kormányzó család kezében. Ha tovább vizsgáljuk a bírák névsorát 1402-ig, tulajdonképpen hasonló képet látunk. 1377-től, a korábban ismeretlen Gleczel bíróságától 1401-ig 17 év bírója nevét ismerjük, közülük nyolc (Ulving négyszer, Rabensteiner Ulrik és Perenhauser Hannus kétszer-kétszer) tartozott az 1350 előtti tanácstagi családok közé. Perenhauser Sedulin 1329-től 1345ig hat, azaz minden tanácslistán szerepel, míg Hannus 1365-től 1396/97-ig legalább nyolc ízben — a gyér adatok ellenére! — tanácstag.

205 A Rabensteinerek ugyancsak 1341-ben tűnnek fel, de Miklós mégis öt egymást követő tanácslistán fordul elő. A bíró Ulrik 1384-től legalább négyszer lett tanácstag.

206 De ugyanebbe a régi tanácstagi rétegbe kell sorolnunk az 1395-ben és 1398-ban bíró Sztoján Márkot is, azaz a bírák többsége a korábbi vezető családokhoz tartozott. Feltehetően a többi is, hiszen Sztoján idetartozását is csak véletlenül tudjuk igazolni. A család őse, az idősebb Sztoján Miklós 1330-ban már pénzüzletekkel foglalkozott. Ulving ispánnal egy oklevélben fordul elő.

207 Nyilván az ő fia volt Sztoján fia (vö. Loránd „fia") Miklós, aki az 1370—80-as években háromszor budai esküdt. Az 1390-es években feltűnő két204 Szűcs, 1955, 278—287. 205 Ld. a 118. j.-ben id. tanácslistákat. Sedulin 1347-ben fordul elő utoljára, akkor már nem mint tanácstag, MonStrig. III. k. 619. — Hannus 1365/66-ban először esküdt, ekkor már tizenkét éve műveltette Töttös László nyolc budai szőlőjét, Zichy, III. k. 289—290. Esküdt még 1366/67-ben (uo. 296); 1370/71-ben (ld. 119. j.); 1378/79-ben (Dl. 6273); 1390/91-ben bíró (ld. függelék); 1392/93ban és 1395/96-ban első esküdt (ZsO. I. k. 2727,4266. sz.); 1396/97-benbíró (ld. függelék). — Perenhauser Miklós 1375-ben szőlőbirtokos, Dl. 6273. 206 Miklósra 1341/42-től ld. fenn, a 118. j.-ben id. tanácslistákat. — Ulrik 1384/85 és 1385/86 tanácstag (ld. lenn), 1389/90 és 1393/94 bíró (ld. a függeléket). •— A család bécsi származású lehetett, ott volt háztulajdonos 1378-ban Rabensteini Hermann. QuGStWien, III/l. k. 1021. sz. —Tanácslisták a XIV. század végén: 1377/78, Dl. 74836. (részleges). — 1378/79, Dl. 6273. — 1384/85, DL 7089. — 1385/86, Héderváry, I. k. 98—99. — 1392/93, ZsO. I. k. 2727. sz. — 1395/96, ZsO. I. k. 4266. sz. 207 CD. VIII/3. k. 511.