Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.
208 Kubinyi András monopolizálhatták. 17 Mivel a vagyon öröklődött, ez a réteg mintegy családi örökösödési jogon tarthatott igényt a vájosi tanácstagi helyekre. Elsősorban a tekintély és a vagyon volt a lényeges: akkor még megvolt a lehetősége minden polgárnak, aki ezzel rendelkezett, hogy bej usson a tanácsúri családok közé, amelyek még nem zárkóztak el. A városalapítás utáni közvetlenül következő évszázadokban még nem beszélhetünk a „potentes" (azaz a tanácsúri nemzetségek) és a „divites" (azaz a gazdag kereskedők) közti határvonalról. 18 Patríciátusnak tehát ebben a korszakban elsősorban a tanácstagi helyeket betöltő személyek családjait nevezhetjük. 17 Vö. pl. Dollinger, 1955, 380—387. — Ha a német várostörténeti irodalmat a múlt század második felétől áttekintjük, szinte periodikusan változó nézetekkel találkozhatunk a patríciátus eredete, a patríciátus és a feudális urak egymás közti viszonya értékelésében. Ezek a nézetek tulajdonképpen más — olykor gazdaságtörténeti — álláspontok igazolását szolgálták. Eleinte a kutatás úgy látszik, hogy hajlott a patríciátus miniszteriális eredetének feltételezésére. Mivel ez a réteg eredetileg szolgálati birtok fejében katonai és igazgatási feladatokat ellátó nem szabad emberekből állott (vö. a miniszterialitás rövid definícióját a HdbHistSt. Deutschlands Bosl által szerkesztett VII. k. 891.), a patríciátus miniszteriális eredetének elméletével az ún. Hofrechtliche Theorie-t akarták alátámasztani. Nem véletlen, hogy a fenn, 11—12. j.-ben id. Sombart— v. Below vitában ezért kitértek erre a kérdésre, és az utóbbi élesen szembefordult ezen elmélettel. A múlt század vége óta ezért elsősorban a városi vezetőréteg kereskedői mivoltát hangsúlyozták, ezeknek viszont szabad eredetét emelték ki. Ld. pl, egy viszonylag késői munkát: Lerner, 1952, 11—23. — Dollinger, 1955, 383. is leírta még: „La ministerialité, enfin, contrairement à ce qu'on a cru jadis, n'a joué presque partout qu'un faible rôle à ce point de vue." — Újabban aztán egyre inkább kezd a kutatás a korábbi, múlt századi állásponthoz visszatérni. (Ld. mindezekre az előző j.-ékben id. munkákat. A legélesebben képviseli ezt Friederichs, 1971, 223—230.) — A kérdés megoldását valóban bonyolította a miniszteriálisuk nem szabad eredete. Velük a polgári történészek közül főleg Bosl foglalkozott az utóbbi időben. A lényeget — részben Bosllal szemben— a marxista linger, 1963, 130. o. 40. j. fejezte ki: „Tatsächlich kann der Ministeriale, rechtlich noch unfrei, sozial aber schon nicht mehr höriger Bauer, sondern Grundherr sein...Sie gehören bald schon zur Klasse der Feudalherren." — A másik nehézséget az okozta, hogy az egyes városok polgárságának összetétele származásuk tekintetében különbözött egymástól, így minden elméletre lehetett forrást találni. Planitz, 1954, 260—263. az adatok alapján városonként a patríciátus más és más összetételét mutatta ki. Első helyre — saját elméletére tekintettel is — a távolsági kereskedőket, utána a miniszteriálisokat, aztán a szabad birtokosokat (Grundbesitzer) és az utolsóra az iparosokat helyezte. Csakhogy — ahogy a 7. j.-ben id. Warendorp-adat is mutatja — távolsági kereskedő is lehetett miniszteriális, a miniszteriálisokat pedig birtokos-lovagi jellegük — legalábbis a XII—XIII. század fordulója óta — egyre inkább hasonlította, sőt azonosította a harmadik csoporttal. Ezért azt hisszük, hogy helytelen lenne bármely réteget kiemelni : a vezetőréteg függetlenül eredetétől üzletelt, kereskedett, de egyben feudális birtokosként is viselkedett. (Ld. pl. a freiburgi kereskedőket, akik anélkül, hogy polgárjogukat feladták volna, lovagok és birtokosok lettek. Fleckenstein, 1970, 77—95.) 18 Vö. Hofmann, 1966, 72—77. — A patríciusi potentes csak később bekövetkező elzárkózására ld. uo. 52—92. Topographie Growth of Buda up to 1541., Nouvelles Études Historiques publiées à l'occasion du XII e Congrès International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois, t. I. Bp., 1965. Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban, LtKözl 37 (1966). Buda története 1541-ig, Bp., 1969. Soziale Stellung und Familienverbindungen des deutschen Patriziats von Ofen in der ersten Hälfte des 14. Jahrhunderts, ArchSippfg 36 (1970). Die Städte Ofen und Pest und der Fernhandel am Ende des 15. und am Anfang des 16. Jahrhunderts, Aussenhandel, 1971. Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétéi, Székesfehérvár Évszázadai, 2, Középkor, szerk. Kralovánszky Alán, Székesfehérvár 1972. Kubinyi A.—Nagy L.— Vörös K., Zur Erforschung der Geschichte von Budapest, Acta Historica Ac. Sc. Hung. 13 (1967).
