Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Éva: La Gazette des Archives, No. 64–71. (1969–1970) / 187–192. o.

188 Folyóiratszemle tudósítást a francia levéltárosegyesület közgyűlési beszámolója követi. Az elektronikus berendezések levéltári alkalmazásáról gondoskodó új, speciális szakcsoport eddigi működésének s a további feladatoknak ismertetése után a regionális szinten tanulmányozott központi kérdés — a levéltári tudományos dolgozók problémái — vitájára kerül sor. A francia levéltárosegyesület szervezetében javasolt és a közgyűlés által elfogadott alapszabálymódosítások publikálása után az 1970-ben tanulmányozandó fő témát teszik közzé: „A levéltárosi pályán a szakmai képzés és szervezet problémái, munkaszervezés a levéltárakban, a levéltár szerepe az ügyviteli és tudományos életben." — A kötetet egy, a francia forradalom történetéhez újabb adalékokat szolgáltató, történeti mű ismertetése zárja. — No. 66.: MARIE-THÉRÉSE CHABORD a polgári légiforgalmi társaság főtitkárságának iratanyagában foganatosított rendezésről írott tanulmánya (a légitársaság szervezeti és módszertani konferenciáján elhangzott előadásának szövege) a levéltári problémákat elsősorban hivatali szinten taglalja, az előarchiválás meglétének alapvető feltételezésével. Bemutat egy < selejtezési jegyzék-részietet is. — RENÉ GANDILHON a Szervezési és módszertani központ (a SCOM) kiadásában megjelent, a személyzeti iratok levéltári őrzését tárgyaló tanulmányt ismertet. — FRANCOIS REBUFFAT, a Marseille-i Kereskedelmi és iparkamara történeti osztályának vezetője, a francia kereskedelmi kamarák könyvtárosai, levéltárosai és dokumentációs szolgálatának vezetői számára rendezett kollokviumon tartott előadása a kereskedelmi és iparkamarai iratanyaggal kapcsolatban elsősorban az alapvető levéltári fogalmak tisztázására és rendszerezésére szorítkozik. Hangsúlyozza az előarchiválás előnyeit, s általános selejtezési, rendezési tanácsokat ad. Cikkét egy a kamarai levéltárakra vonatkozó rendezési típusterv rövidített vázlata egészíti ki. — A francia levéltárosegyesület 1969. évi közgyűlése központi témáját, a levéltári tudományos személyzet problémái kérdéscsoportot 11 regionális értekezlet vitaanyaga, valamint egyéni hozzászólások alapján elemzi ÓDON DE SAINT-BLANQUAT (az egyesület elnöke) beszámolója. A levéltárosi hivatás szeretetét hangsúlyozók egyöntetűen azt panaszolják, hogy e hivatás „chartista" értelemben vett gyakorlására mind kevesebb idő marad az ügyviteli teendők mellett. Több szabad időt, kutató- és összegező munkára való lehetőséget, nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést sürgetnek a levéltárosok. A rájuk háruló feladatok százalékos kimutatása is azt bizonyítja, hogy az ügyvitel, az ügyfelekkel, kutatókkal való foglalkozás, irattárellenőrzés a teljes munkaidő 54%-át igényli, rendezésre, selejtezésre, segédletkészítésre 26%, közművelési feladatokra (kiállítás, előadások, tanfolyamok) 16%, végül egyéni munkára mindössze 4% jut. A feladatok harmadolását többen javasolják (kutatószolgálat — ügyvitel — rendezés). Általános az a vélemény, hogy a közigazgatási szervektől a levéltárra háruló munkáhalmaz minden számítást felborít, így elsősorban a jó segédletek készítése és publikálása marad el. A megyei levéltárak szervezetében gyökeres változásra van szükség, a feladatoknak megfelelő külön-külön osztályok létrehozására, több technikai személyzetre, középkáderre. Gyökeres változást, átfogó levéltárügy-politikát sürgetnek a francia levéltárosok: jobb anyagi és személyi ellátottságot, hogy a magas szintű levéltárosképzésben részesülőket ne csábíthassák el az egyetemek vagy egyéb tudományos intézmények. Többen súlyos veszélyt látnak abban is, hogy az értékes iratok levéltári őrizetbe kerülését még mindig nem biztosítják kellő érvényű jogszabályok. A francia levéltári igazgatóság a beszámoló szerint 1914 előtt „rendezési politikát" folytatott, 1918 után „iratbegyűjtésit", 1949 óta pedig, „reklámpolitikát", afféle külterjes gazdálkodást, ami új meg új munkafajtát zúdított a levéltárosokra. Jogszabályalkotó tevékenysége sem volt eléggé gyümölcsöző. Dicséretes az új levéltári épületek szorgalmazása, de mit ér mindez, ha az impozáns épületekben csak másodrendű értéket képviselő' iratokat őriznek? Sokféle értékes javaslatot vetettek föl a regionális értekezleteken, legtöbben a technikai segítség központi irányítását: az audiovizuális levéltárak, az informatika, a korszerű technikai újítások levéltári alkalmazása problémáival foglalkozó speciális szerv létrehozását kívánják. A levéltári személyzet szakképzése, utánpótlása gondja nem kisebb a helyiséghiányénál. Végső konklúzióként a levéltárosegyesület elnöke döntést szorgalmaz: vagy mentesítsék a levéltárost a város, a megye kulturális életében ráháramló szerteágazó feladatoktól, s megfelelően dotálva, nyugodtabb körülmények között végezhesse ügyviteli, irattárellenőrzési, rendezési, segédletkészítési és kutatási munkáit — vagy pedig, afféle művelődésügyi igazgatóként, kellő hatáskörrel irányíthasson többféle kulturális szervet, intézményt, a feladatokhoz mért megfelelő apparátust. — A technikai rovatban MICHEL DUCHEIN a papíranyagú dokumentumok konzerválásával és restaurálásával foglalkozó új szovjet művet ismertet. A Szovjetunió erdészeti intézetének professzora és munkatársai kutatásainak eredményeit összegező — a papír öregedésével, konzerválásával, új könyv-és iratrestauráló anyagok felhasználásával foglalkozó — speciális szakmunkát a Szovjet Tudományos Akadémia angol fordításban jelentette meg. — A levéltárak fényképészeti műhelyeinek felszerelésével kapcsolatos, a 64. számban közölt cikket MrcHEL QUÉTIN rövid hozzászólással egészíti ki. — A kötet végén található Ismertetések rovatban beszámolót találunk a kanadai Québec levéltárosegyesülete folyóiratáról, valamint az ottani köz- és magánlevéltárakat ismertető hivatalos kiadványról; rövid méltatást az Ardennes-ekben található régi műemléktemplomokat bemutató kötetről: a szerző a megye-