Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - IRODALOM - Stier Miklós: Helytörténeti forráskiadványok a felszabadulás és az élet megindulásának időszakából / 171–174. o.

Irodalom 173 zult fénybe kerülhettek volna a felszabadulás utáni eseményeket őrző dokumentumok. Nem egységes azonban a kötet a tekintetben, hogy míg a Győr-Moson megyei iratok közlésében nagyonis pontos, indokolt határt látnak 1945 július elejében, amikorra itt is megindult az élet, addig Sopron megye vonatkozásában még 1945 második feléből, egészen decemberig is találunk erősen szórvány jellegű iratokat, amelyek önmagukban ugyan lehetnek érdekes dokumentumok, de már nem a történeti folyamatról alkotható színes összkép egyes szerves alkotóelemei. Példatárrá válik a gyűjtemény vége. Úgy véljük, lényegesen értékesebbek a korábbi időszak forrásai, mert azok éppen azt a funkciót töltik be, amit a fentiekben már mint kívánalmat jeleztünk. •* Különböző megoldásra jutottak szerzőink abban a kérdésben is, vajon kell-e, s ha igen, milyen jellegű bevezető tanulmány a dokumentumgyűjtemény elé. Világos, hogy ez a kérdés elsősorban praktikus összefüggéseket vet fel, mégpedig a terjedelem kérdését. A legegyszerűbb megoldást a miskolci kötet szerzői találták meg. Egészen rövid bevezetőjükben csak a legszükségesebb tudnivalónak, a válogatás szempontjainak és a használat technikai lehetőségeinek ismertetésére szorítkoztak, teljesen mellőzve az eseménytörténetet, az értékelő történeti feldolgozást. így kaptak nagyobb teret az eredeti források. A Győr-Sopron megyei kötet már összesen öt ív terjedelmű értékes történelmi tanulmányt is közöl, amelynek létjogosultságát, sőt didaktikai jelentőségét, nevelő hatását semmiképpen sem tagadhatjuk. De kétségtelenül ennek lett szükségszerű következménye az a tény, hogy ebben a kötetben, noha több mint másfél évet ölelnek át a források, kevesebb dokumentum látott napvilágot, mint a miskolci kötetben, amelyik „csak" négy hónap eseményeit tárja fel a forrásokban. Elgondolkoztató... Láthatóan egészen más, egyéni koncepciót dolgozott ki e vonatkozásban Kanyar József a Somogy megyei kötetben. Nyíltan vallott célja az, hogy komplex módon tükrözze annak a bonyolult és összetett munkafolyamatnak egyes fázisait is, amelynek eredménye a dokumentumkötet. Legszemélyesebb élményeinek megszólaltatásán túl ezért a szerző több fejezetből álló bevezetőben áttekinti a megye történetét, rövid, számokban sommázott képet adva a gazdasági és kulturális élet alakulásáról a 30-as évektől a háborúig, majd a háborús karokról, a menekülő nyilas hatóságok működéséről, s aztán a háború utáni élet első történelmi jelentőségű lépéseinek kibontakozásáról 1945. június végéig. Színvonalas, emelkedett stílusú, szép tanulmány, de utána mindössze 99 forrás következik egy olyan megyéből, amelyben — mint a szerző maga állapítja meg — a felszabadulás folyamata rendkívül sajátosan alakult. Három részre szakadt ugyanis a megye: 145 község már 1944. december 1-től felszabadult, 93 község 5 hónapon keresztül hadszíntérré változott, és 4 járás 64 községe pedig a folyamatosan- széteső nyilas közigazgatás uralma alatt nyögött 1945 márciusának végéig. Úgy véljük, hogy a szerző eredeti elképzelése más volt. A nagyobb lélegzetű bevezető tanulmány után valószínűleg sokkal több forrást akart kiadni, legalábbis erre utal a bevezetőnek az a kitétele, amely több százat ígér. Terjedelmi okokból, úgy látszik, nagy mennyiséget kényszerült elhagyni, s így alakult ki a kötet jelenlegi formája. A közölt forrásokat két nagyobb fejezetben találjuk; az elsőben a nyilas uralom időszakából és területéről, a másodikba pedig a felszabadult megyére vonatkozó dokumentumok kerültek. Az így részben tematikai, részben kronológiai rendben közzétett iratok — mint a szerző maga !

is megállapítja — nem teljesen láttatják szinkronban a történelmi folyamatot. Mégis úgy látjuk, hogy ebben az esetben indokolt volt a két fejezet elkülönítése, hiszen maga a felszabadulás sem szinkronban következett be a megye területén. Az egyébként teljesen szakszerű és precíz iratközlés csupán egy kívánnivalót hagy maga után: szerettünk volna még több dokumentumot látni, magát a történeti folyamatot még inkább a forrásokból kibontakozóan megismerni. Az iratpublikációnak alapvetően más formáját választották a csongrádi kötet munkatársai" A négy és félszáz dokumentumot hat fejezetre tagolták, s egy-egy fejezeten belül igyekeztek a dokumentumokat keletkezésük sorrendjében közölni. Az iratközlésnek ez a módja kétségtelenül mindenekelőtt bizonyos nevelési célok előtérbe kerülését mutatja, a kötet anyaga tényleg mindenekelőtt dokumentatív funkciójú, arra törekszik, hogy átfogó képet adjon a megye egy évének történetéről. Ily módon több, szinte technikai vagy formai jellegű nehézséggel kellett a szerzőknek megküzdeniök: maguk is észrevették, hogy „az iratok szoros tematikai közlése az ilyen jellegű kötetnél megoldhatatlan". De — bár ezt nem vallják be — a kronológiai rendet sem tudták betartani, hiszen számos jóval később keletkezett dokumentum nem keletkezése szerint illetékes kronológiai helyére került, hanem —• időben — oda, amiről a dokumentum szól, amit — már mint egy későbbi időszak terméke — visszaemlékezésként vagy újságcikként leírni „megmagyarázni" stb. akar. Az ilyen dokumentumok forrásértéke már egészen más, mint azoké, amelyek az adott korszak adott pillanatában keletkeztek. Ezek a dokumentumok sokszor inkább forrásai saját korszakuknak, mint amelyről kifejezetten beszélnek. Ez pedig már tartalmi kérdést is takar, hiszen annak következtében, hogy egy-egy korszak szellemi terméke mindig magán viseli saját korának bélyegét; s hogy a történeti témákról