Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban / 137–161. o.

156 Iványi Emma a visszaszerzett területeken is gátat vessenek. A nádor, aki mindig ultrakatolikus álláspontot, az „eretnekség" kiirtását, a más vallásúak, elsősorban a szekták híveinek az országból való kiűzését képviselte, egymaga nem nyilatkozott erről a kérdésről, mert ismerte az udvar átmenetileg türelmet kívánó, taktikus politikáját.

139 A bizottságban azonban nem emelt kifogást az élesebb fogalmazás ellen, itt sem és másutt sem. A bizottság az országot egyházi tekintetben is mielőbb a Mohács előtti állapotba kívánta visszahelyezni s azt kérte, hogy a kamara, főleg a budai kamarai adminisztráció, ne gátolja a régi egyházi élet újjáéledését, hanem segítse a régi, azóta világi, sőt nemegyszer protestáns kézre került egyházi birtokok visszaadása útján. Ismerteti a felterjesztés az esztergomi és kalocsai érsekség, a váradi, egri, csanádi, pécsi, szerémi, boszniai, váci püspökség, a budai, hatvani prépostság helyzetét. A főpapoknak sürgősen vissza kellene térniük Mohács előtti székhelyükre, hogy megindulhasson a rendszeres egyházi élet és vallásgyakorlat; de éppen ez az, amit megfelelő anyagi eszközök nélkül nem tehetnek. A második fejezet a közigazgatásról szól. A bizottság egyetért a nádor által javasolt központi közigazgatási és igazságszolgáltatási szerv létesítésével és összetételével is, de nem nevezi guberniumnak, hanem a király bizalmas magyar tanácsának (intimum consilium Hungáriáim), amely a gráci tanács mintájára szervezendő, oly módon, hogy a nádor elnöklete alatt működő hétszemélyes táblát kellene hazai gazdasági, közigazgatási és katonai szakértőkkel kibővíteni. A haditanácsot, mint amelynek egy biztosa a nádori javaslat szerint részt venne az új szerv munkájában, egyáltalán nem említik. A tanács székhelyéül ők is Pozsonyt jelölik ki, de vagylagosan megemlítik Budát. A tervezet több helyén is kibukkan a törekvés, hogy amint lehet, újból Budát tegyék az ország központjává. Országházát, „domus regni"-t is kérnek, ahol elhelyezhetik az ország iratait s ahol az ország kincstárnoka és más tisztségviselők tarthatnák hivatalukat. A kincstárnok (tisztségének elnevezése s elképzelt hatásköre is Mohács előtti intézményt idéz fel, a kamarák ellensúlyozása céljából) szedné be a fél harmincadot és a sóvám egy részét is, kiegészítve más jövedelmekkel, számadás terhe alatt, s az így befolyó jövedelemből lehetne rendszeres fizetést adni az ország hivatalnokainak és a katonaságnak. Az állandó fizetéssel ellátott, rendszeresen működő magyar hivatalok igénye mindkét tervezetben határozottan jelentkezik, annak ellenére, vagy éppen azért, mert a fizetések folyósítása minduntalan elakadt; legjobb példa erre a nádori fizetés körüli állandó huzavona. A bizottsági felterjesztés is állást foglal amellett, hogy az idegen katonaságot az országban magyar megyei főbiztosok vezessék. Nyomatékosan kéri, hogy magyar mágnás legyen a főpostamester, s a déli és keleti határon visszacsatolt régi bánságok és vajdaságok élére is magyarok kerüljenek. Az ország területeinek elszakítását az országhatár biztosításáról és védelméről szóló törvények (amelyek közül legújabb az 1687:15. te.) végrehajtásával kell megakadályozni. Még ebben a pontban találunk több olyan elvi jelentőségű kijelentést, amelynek, tárgya szerint, más fejezetekben lenne a helye. Idekerülésük arra enged következtetni, hogy ezeket az ország kormányzásának alapelveiül tekintették, amelyek mintegy feltételül szolgáltak a további együttműködéshez. Itt szögezték le határozottan, hogy rendi felfogásuk értelmében kiknek országa az „ország" (regnum). Az országlakók uralmát a városi polgárság megerősödésétől, a nemesi kiváltságoknak szélesebb körben való kiterjesztésétől féltették; mindkettő anyagi érdekeiket is veszélyeztette. Már az 1687:17. te. állást foglalt a szabad királyi városok számának szaporítása ellen. A bizottsági felterjesztés 9. és 11. pontjában kifejezett kívánságuk szerint a Mohács előtti s most visszakerüli szabad királyi városok ám kapják vissza régi jellegüket, de a mezővárosok közül nem szükséges még többet szabad királyi várossá tenni, mert ez esetben az országgyűlésen a negyedik rend könnyen leszavazhatja az első három rendet. A 20. pont pedig kimondja, hogy a szabad királyi városok mindenfajta adójukat megyei becslés alapján, megyéjük keretében s ne onnan kiszakítva fizessék. A 16. pont azt a kívánalmat tartalmazza, hogy szűnjék meg a nemesleveleknek pénzért való árusítása, s a jövőben csak a felállítandó magyar tanács javaslata alapján történjék a nemesítés; tiltakoznak ugyanis az ellen, hogy kereskedők a vámmentesség érdekében szerezhessenek armálist. Ugyanígy elhatárolják magukat, a 19. pontban, a szegény, armalista, címereslevelén kívül semmi egyébbel nem rendelkező nemességtől és a paraszti telkeken élőktől s tiltakoznak az ellen, hogy a megyék hátrányára, ezek is mentesüljenek az adófizetés alól s különös módon éppen itt látják szükségesnek megje139 L. többek között: 1671. június 29. Bécs, Pál nádor iratai (P 125), — 6985. sz.; — 1681 előtt, uo. 7101. és 7131. sz. (az ország helyzete nem engedi meg a protestantizmus általa többször javasolt gyökeres kiirtását, mégis hivatalt és nemeslevelet protestáns ne kapjon). A katolikus rendek felfogását s csak kényszerből tompított türelmetlenségét 1. Erdődy Györgynek, az országgyűlés által kiküldött vallásügyi bizottság elnökének a Dunán inneni országrészben tett körútjáról szóló, 1688. október 1-én kelt terjedelmes jelentésében. — Pál nádor iratai (P 125) — 7235. sz.