Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Iványi Emma: Esterházy Pál nádor és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kapcsolatban / 137–161. o.

150 Iványi Emma hasonlóan gondolkozott. A másik tagot, Tolvay Gábort később ítélőmesterévé tette. Végül, de nem utolsósorban, meg kell említenünk azt a tényt is, hogy ez a gondolat, ti. a törvények bármilyen formában való megváltoztatása, a nádor más felterjesztésében nem fordul elő. Ellenkezőleg, a törvények tiszteletben tartása mellett foglal állást. Idézhetünk egy erre vonatkozó részt korábbi, nádorrá választása előtt tett s az ország főkérdéseit érintő javaslatából, amelyet mint magyar tanácsos — sőt akkor már mint titkos nádorjelölt — az uralkodó felhívására készített, őszinteségéért előre is elnézést kérve. Ennek a törvényekről és az igazságszolgáltatásról szóló része a következőképpen hangzik: „Porro quod ipsas regni leges concernit (seponendo articulos de libertate religionis conditos, utpote Deo hominibusque bonis invisos, ac ab ipsis haereticis vi extortos), quia in iis nihil mali, nihil contra aequitatem continetur, et a tot sanctissimis regibus confirmatae et ipsamet maiestate vestra sacratissima binis iam vicibus approbatae et ratificatae sünt, aequum omnino est, ut stricte serventur, et iustitia, per quam reges regnant, regnaque stabiliantur, ubique administretur — unde non inconsultum foret, si tabula maiestatis vestrae regia iudiciaria Posonii continuo maneret, ubi statis anni temporibus iudicia tam extraordinaria, quam brevia celebrarentur, cursusque iuris ac iustitiae suum haberet progressum, quod et olim tempore Vladislai condam regis Hungáriáé Budae practicatum fűit, sicque causantes de iniuria conqueri minimé possent; quod verő diarium iudicum concernit, illud quamvis exiguum sit, nihilominus si et id camerae Hungaricae onerosum videatur, sum securus, quod ipsimet causantes actores id quam libenter praestabunt." Ebben az 1680-ra tehető keltezetlen felterjesztésben

86 szinte készen találjuk az 1688-ban javasolt pozsonyi gubernium tervezetét s a bíróságoknak ott való egyesítését. S benne találjuk a törvényekről vallott rendi felfogást, amelyben a nádor is teljes mértékben osztozott. 1688-ban nem a véleménye változott meg erről a kérdésről, hanem nádori tisztéből következett, hogy mint közvetítő (mediator) a király és a nemzet között, előbbi kívánságait is képviselje, legalább azzal, hogy megemlíti. Pár hónap múlva az a pozsonyi rendi bizottság, amely éppen a nádor elnöklete alatt folytatta tevékenységét, amint látni fogjuk, a leghatározottabb módon visszautasította a törvényeken való változtatás szándékát. Nem azért, mert nem lett volna szükség rá, hanem mert Bécs kívánsága volt, s kiváltságaikat féltették tőle. Erőteljesen képviselte azonban a nádor, és sok egyéb felterjesztésében is visszatért a magyar kancellária átszervezésének kérdésére. Ebben látta az igazságszolgáltatás zavartalan menetének egyik fő akadályát. Azt kívánta, hogy az átalakítás az osztrák és a cseh kancellária mintájára menjen végbe. Az 1620-ban, II. Ferdinánd trónralépése után fejlődésnek indult, a birodalmi kancelláriától mindjobban különvált és önállósult, 1683-ban újból átszervezett osztrák kancellária az igazságszolgáltatás mellett fontos bel- és külpolitikai ügyeket is intéző, kollegiális szervezetű, szakszerű hivatal volt.

87 Az 1627-ben újjáalakult cseh kancellária a hozzá tartozó tartományoknak hasonlóképpen működő közigazgatási és igazságszolgáltatási központjává fejlődött, amelynek ebben az időben még külön súlyt adott Kinsky kancellár erős államférfiúi egyénisége.

88 S mindkét kancellária élén világi kancellár állt. Esterházy Pálnak a kancelláriával kapcsolatos elgondolása az volt, hogy ennek munkáját is rendszeresen fizetett, szakképzett, jogot, nyelveket tudó hivatalnokok végezzék, nagy műveltségű, az udvar életében eligazodó, a jogot ugyancsak jól ismerő, lehetőleg a római Collegium Germanicumban végzett püspök-kancellár, de még inkább a főurak közül választott világi kancellár vezetése alatt. Már 1687-ben nyíltan megírta,

89 s több későbbi felterjesztésének sorai közül is kiolvasható, hogy a beteges Korompay Péter nyitrai püspök kancellárt nem tartotta alkalmasnak ennek a nagyfontosságú hivatalnak vezetésére.

90 86 L. a 83. jegyzetnél (P 125), 7131. sz. 87 Fellner, Thomas—Kretschmayr, Heinrich: Die österreichische Zentralverwaltung. I. Abt. I. Bd. Wien, 1912, 150—160. 1. 88 Uo. 191—209.1. 89 Esterházy Repositorium 69.1.k. 331—333.1. — A beteges és tiszte betöltésére nem a legalkalmasabb Korompay kancellárral kapcsolatban a nádor azt javasolja, hogy kalocsai érseki címmel térjen haza Nyitrába, püspökségébe. Ha a király most még nem akarna világi kancellárt, úgy a püspökök közül Balogh Miklós váci püspököt javasolja (székhelye még nincs, egyházmegyéje sem népes, azonkívül a római Collegium Germanicumban tanult s nyelveket is tud). 90 Néhány idézet a nádornak a kancelláriával kapcsolatos felterjesztéseiből: 1689. július 10-én tolmácsolta a rendek állandó kérését, hogy a király a magyar kancelláriát „ad normám aliquarum suarum cancellariarum per omnia reducere dignetur", s ha most még nem kívánna teljes átalakítást, legalább Korompay helyébe tegyen más alkalmas püspököt (leírja, milyen tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezzék az új kancellár). Esterházy Repositorium 69. 2. k. 64—65. 1. — Fontos felterjesztése ez ügyben 1690. április 10-én: „...siquidem regnum Hungáriáé iam haeredita-