Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása / 3–32. o.

14 Borsa Iván lyok, a nádorok, a káptalanok, az érsekek, a püspökök, a konventek, a közjegyzők és így tovább. Az így várható csoportok száma előreláthatóan nem fogja elérni a százat. Ennek következtében szükséges, hogy egy-egy csoporton belül folytatódjék az adatsorok rendezése. A rendezés azonban az egyes csoportokon belül eltérő szempontok szerint is történhetik. a) Lesznek csoportok, ahol a rendezés második szempontja az ábécé lesz. Ilyenek: bánok, megyék, városok, káptalanok, konventek, érsekek, püspökök, vikáriusok stb. Ez esetben a „megye''' csoporton belül az adatsorok a megyék nevének ábécé-rendjében sorakoznának. Ugyanez volna a helyzet a városok, a káptalanok, a konventek stb. esetében is. b) Más csoportok esetében meggondolandó, hogy a rendezés második szempontja az ábécé, vagy inkább az időrend legyen. Például a királyok, a nádorok, az országbírók stb. esetében mindkét megoldásnak van előnye. Jelenleg úgy vélem, hogy az időrend jelentené a jobb megoldást, bár az sem ütköznék nehézségbe, hogy két variáns készüljön: az egyik időrendben, a másik pedig ábécé-rendben és ezen belül időrendben., Az időrendezéses megoldásnak előnye volna, hogy e tisztségviselőket tisztségviselésük sorrendjében adná, az ábécé-s megoldás esetében viszont például a nádoroknál egymás után következnék a két Garai Miklós, ami ugyan semmiféle problémát nem okoz, bár különösebb haszon sincs belőle. A XIII. és XIV. században több azonos keresztnevű, családnév nélküli tisztségviselő volt, akik az ábécés rendszerezés következtében szintén egymás mellé kerülnének, ami viszont esetleg még félreértést is okozhatna. c) Ugyancsak az időrend lenne a rendezés harmadik szempontja azokban az esetekben, amikor az első két rendezés az ábécé segítségével történt. (Pl. érsek—esztergomi kategórián belül már nem a soron következő személynév lenne a további rendszerezés alapja, hanem az időrend.) E rendezések befejezése után a gép az előre megadott szempontok szerinti rendben írná ki az adatsorokat és ezzel megalkotná a Diplomatikai Levéltár oklevélkibocsátók szerinti hiánytalan mutatóját kulturált gépírásos formában. Az oklevélkíbocsátók hiánytalan, gépírásos formában megjelenő mutatójának értékeléséhez tudni, kell, hogy a jelenleg rendelkezésre álló ilyen jellegű mutató egyrészt hiányos, másrészt rendezésre és letisztázásra szorul. — Hiányos, mert a mutatóelső részét alkotó ún. Óvári-féle regeszták nem teljesek. Óvári Lipót ugyanis 1903-ig készített igen rövid regesztákat, amelyeket oklevélkiadók szerint csoportosítva helye-' zett el. Főlevéltárnoki kinevezése után már nem tudta folytatni ezt a munkáját, s más sem folytatta azt. Ennek következtében az 1903 és 1939 között állományba került valamennyi oklevélhez, továbbá az 1903-ban állományban volt oklevelek 1500—1526 közti részéhez nincs oklevélkibocsátók szerinti mutató. — A DL 39 448. számtól kezdve valamennyi oklevél szöveghez készült kibocsátó szerinti mutató. Ez a munka azonban teljességgel nélkülözi az utolsó munkamenetet. Az igen sok, különböző méretű cédulára kiírt adatok rendezése és ezután megkívánt formában történő letisztázása évek óta várat magára. — Az új segédlet nemcsak ezt a hiányzó munkát pótolná, hanem egyszersmind ellenőrzést is biztosítana ebben a meglehetősen kusza adathalmazban. (E segédlettel szemben már az az aggály is felmerült, hogy vajon tartalmazza-e valamennyi DL 39 448 utáni időrendi mutatólap oklevélkibocsátói adatát.) 4. A régi levéltári jelzetek szerinti rend. A rendezés első menetében a gép az adatsorok „régi levéltári jelzet" rovatában első helyen levő adatokat ábécé-rendbe szedné.. Ezzel tulajdonképpen az egy levéltárból (fondból, esetleg állagból) származó ok-