Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Kállay István: A városi igazgatás reformja az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon Mária Terézia korában / 115–135. o.

126 Kállay István A megválasztott személyeket az uralkodó, ill. a kamara erősítette meg. A jóváhagyott tanácsosokat csak a központi kormányszervek függeszthették fel.

72 Az 1764. évi országgyűlésen a városok sérelmei között szerepelt, hogy tanácsosaikat ne decretumok útján nevezzék ki, vagy függesszék fel.

73 Az 1750-es évektől kezdve egyre erősebben jelentkezett az a törekvés, hogy a tanács tagjai írás- és lehetőleg jogtudó személyek legyenek. 1753-ban Pesten a jelölésben részvevő összes tanácsost 100 ft-ra büntették, mivel tanácsosi tisztségre írástudatlant jelöltek.

74 Ugyanezt hangoztatta a Késmárknak 1756-ban adott választási utasítás is.

75 Az uralkodónak 1767-ben Hatzfeld grófhoz küldött kézjegye szerint a tanácsosi helyek betöltésénél előnyben kell részesíteni a rendészeti tudományban jártas személyeket.

76 A székesfehérvári városi tanács 1778-ban úgy határozott, hogy a tanácsba való jelölésnél csak jogban és gazdálkodásban jártas személyeket vesz figyelembe.

77 t 1755-től kezdik vizsgálni azt is, hogy a tanácsosok mennyiben állnak rokoni viszonyban egymással. Azévben uralkodói rendeletre meg kellett állapítani, hogy milyen fokú rokonság állott fenn az egyes tanácsosok között.

78 Ekkor még nem emeltek kifogást e miatt, 1759-ben Zombor esetében azonban már az udvari kamara a városi számadások hitelességét vonta kétségbe, mivel a tanácsosok első- és másodfokú rokonságban állottak egymással.

79 Az 1770-es évektől kezdve a bécsi kamara fellépett a tanácsosok egymásközti rokonsága ellen.

80 Korszakunkat megelőzően a tanácsosok fizetést nem kaptak, s ezért csak olyan személyek vállalhattak hivatalt, akiknek vagyonuk, megélhetésük volt. Pozitív a bécsi udvarnak az a törekvése, hogy fizetést adjon nekik, mivel ezáltal szakképzett, de vagyontalan személyek előtt nyílt meg a tanácsba való bejutás lehetősége. A tanácsosok kezdeti természetbeni juttatásait az 1750-es évek végétől kezdve egyre inkább felváltotta a készpénz fizetés.

81 1756-ban Kismartonban három tanácsosi helyet nem töltöttek be, a fizetéseket a másik három senator maga között osztotta fel.

82 1760-ban azon városok tanácsosai, melyek jelentős államkölcsönt jegyeztek, fizetésemelést kaptak.

83 A városi igazgatást érintő változás volt, hogy rendszeresen jelenteni kellett a tanácsok összetételét. A belső tanácsok 12—15 főből állottak, élükön a bíróval, néhány helyen á polgármesterrel. A tanácsosok nagyrésze a gazdag kézművesek és távolsági kereskedők közül került ki, igen sok volt köztük a nemesi származású.

84 Lényegesen kevesebb változást látunk a másik testületi szerv, a külső tanács vonatkozásában. A tanács elsősorban a városi kormányzat szabályalkotó tevékenységében vett részt, élén a szószólóval. A külső tanács tanácsadó szervként működött 72 Staatsratprotokoll 1776. II. k. Nr. 575. 73 Staatsarchiv, Ungarische Aktén, Comitialia F. 408. 1764. fol. 104/v. 74 Civ. F. 1. 1753. dec. 31. 75 Civ. F. 3. 1756. jan. 5. 76 CU. (509.) Subd. 1. 1767. szept. fol. 16. s köv. 77 Fejér megyei Levéltár. Székesfehérvár város Levéltára (a továbbiakban Szfhv), Tanácsülési jegyzőkönyv 1778. okt. 12. 78 CU. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 216. Rendeletek, 1755. máj. 6. 78 Civ. F. 9. 1759. márc. 28. 80 CU. (532.) Subd. 3. 148/1778. márc. fol. 82. s köv. 81 Civ. F. 3. 1756. márc. 26. 82 Civ. F. 5. 1756. dec. 16. 83 Hofkammerarchiv, Gedenkbuch Ungarn 1760. aug. 9. fol. 403/v. 84 CU. (522.) Subd. 4. 152/1774. szept. fol. 705/706.