Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Kállay István: A városi igazgatás reformja az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon Mária Terézia korában / 115–135. o.

A városi igazgatás reformja Mária Terézia korában 117 dasági bizottság látta el. Jelentősége korszakunkban — a reform során — növekedett. Mint az udvari gazdasági bizottságnak alárendelt szerv, megszabta a városok gazdaságpolitikáját. Hozzá, illetve 1760 után az államtanácshoz, ill. az udvari számvevő kamarához kerültek a fontosabb városi jegyzőkönyvek kivonatai és a számadások. Az udvari gazdasági bizottságnak alárendelve a városokban helyi gazdasági bizottságok működtek, melyek gondosan ellenőrizték az összes városi hivatalokat és kijavították az észlelt hibákat.

7 1753.június 24-én az uralkodó — a rendi hatalom visszaszorítása céljából — a tartományi kormányok és a városok között új középfokú hatóságot, kerületi hivatalokat (Kreisámter) hívott életre. A kerületi hivatalok fokozatosan átvették elsősorban a rendészeti ügyek ellenőrzését, de foglalkoztak kereskedelmi, ipari, kulturális, mezőgazdasági ügyekkel is. Ellenőrizték a városban használt mértékeket, súlyokat is. Ügyeltek a központi kormányzat rendeleteinek pontos végrehajtására és az alattvalók jogainak betartására.

8 A városok természetszerűleg jogaik csorbítását látták a kerületi hivatalok felállításában és tiltakoztak ellene. 1753-ban az alsó-ausztriai kormánynak külön fel kellett hívnia Krems és Stein városok figyelmét, hogy rendészeti ügyekben a kerületi hivatal vezetőjének vessék alá magukat.

9 Egyes városoknak —• ahol a kerületi hivatal székhelye volt, mint pl. Sankt Pöltennek — az új hivatal rangemelkedést jelentett.

10 A következő időben a kerületi hivatalok, a városi önkormányzat rovására, újabb hatásköröket kaptak. Tovább csökkent a városok iparügyi és iparrendészeti hatásköre, 1757-től az építésügy is a kerületi hivatalok felügyelete alá került. 1773-tól a hivatal engedélye nélkül 50 ft-on felüli összeggel nem rendelkezhetett a város.

11 A városi igazgatást érintő legjelentősebb intézkedést kétségkívül a korábban már ismeretes tartományúri biztosi (Stadtanwalt) intézmény újból való bevezetése jelentette. Lehetetlen itt nem utalni a XVIII. századi Poroszország igazgatási reformjára, mely az uralkodó által kinevezett biztosi intézményből indult ki.

12 Királyi bírák a német és cseh—morva városokban is működtek.

13 A tartomány úri biztosi intézmény — mely különben már I. Ferdinánd idejében ismert volt — csírája a városi tisztújítások alkalmával kiküldött választási biztosi intézmény volt. Mária Terézia fenntartotta a biztosok rendszerét, melyben egyes történészek

14 a városi önkormányzat megszüntetését látják. A polgármesterrel egyenrangú biztosok hatáskörébe tartozott az egész városi igazgatás felügyelete, különös tekintettel az ipar-, egészség- és élelmezésügyre. Ellenőrizték a jogszolgáltatást, az 7 Codex Austriacus, V. k. 444. 1. — A. Mayer: Geschichte der Stadt Wien, uo. 1914. V. k. 115. 1. — A. Kerschbaumer i. m. 106. 1. — F. Walter: Die österreichische Zentralverwaltung in der Zeit Maria Theresias, Wien 1938. II. Abt. 1. k. 415.1. 8 E. Hellbing: Österreichische Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte, Wien 1956. 293.1. — A. Arneth: Maria Theresias letzte Regierungszeit 1763—80, Wien 1879. III. k. 337. 1. — A. Mell: Grundríss der Verwaltungsgeschichte des Landes Steiermark 1929. 590. L 8 O. Brunner i. m. 302. 1. 10 A. Hermann i. m. I. k. 594—595. 1. 11 E. Guglia: Maria Theresia, München—Wien 1917. II. k. 56.1. — /. Beidtel: Über österreichische Zustánde in den Jahren 1740—92. Sitzungsberichte der österreichischen Akademie der Wissenschaften 1851—52. 58.1. — A. Kerschbaumer: Geschichte der Stadt Krems, uo. 1885. 468. 1. 12 G. Oestreich: Verfassungsgeschichte vom Ende des Mittelalters bis zum Ende des altén Reiches. (Bruno Gebhardt: Handbuch der deutschen Geschichte c. munka 2. kötetében, Stuttgart 1956.) 355.1. 13 E. Hellbing i. m. 234. és 266.1. — /. Beidtel i. m. 52.1. 14 G. Oestreich i. m. 361.1.