Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása / 3–32. o.
A MOL Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi feldolgozása JI sor fog készülni. Egy ilyen oklevél esetében az adatsorok 4 további adata változatlan lesz, csupán a kibocsátók adatában lesz eltérés. b) Hasonló eset következik be, ha az oklevélkibocsátónak két vagy több tisztsége van feltüntetve a mutatólapon. Ez esetben is két vagy több adatsor fog készülni attól függően, hogy az oklevél kibocsátójának hány tisztsége szerepel a mutatólapon. (Tallóci Matkó dalmát-horvát-szlavón bán esetében külön-külön sorba kerül a dalmát bán, a horvát bán és a sziavon bán, míg a többi adat változatlan marad.) c) Olyan esetben, ha egy mutatólapon a „régi jelzet" rovatban két vagy több jelzet olvasható, mert a megjelölt DL-szám alatt két vagy több jelzet alól került oklevél (eredeti vagy másolati példány) a gyűjteménybe, úgy minden jelzet külön-külön adatsorba fog kerülni, míg a többi adat itt is változatlan marad. d) Hasonló — bár nem túlságosan gyakori — eset az, ha egy oklevélszöveg két oklevélben maradt fenn, de a két oklevélről csak egy időrendi mutatólap készült. Ilyenkor a mutatólap két DL-számot hordoz. Ilyen esetekben a DL-számokban lesz eltérés, míg a mutatólap azonossági száma, az oklevél kelte és a kibocsátó neve változatlan marad. A régi jelzetben szintén változás várható, mert rendszerint az egyik oklevél más régi jelzetet visel, mint a másik. Ez esetben tehát a DL-számmal együtt a régi jelzet is változni fog. Az adatsoroknak az a —d) alatt leírt módon történő gyarapodása esetén kb. 180000-200 000 adatsorral kell számolnunk. Ez a 180 000-200 000 adatsor a gépi adatfeldolgozás alapanyaga. Egy sor oly módon jön létre, hogy a gépíró a mutatólapon levő 5 adatot mindig azonos sorrendben szabványosított formában legépeli, az adatokat ezáltal rögzíti éspedig egyrészt gépírással, másrészt ugyanezzel a művelettel a szöveg lyukszalagra is kerül. A lyukszalagon az adatsor tagjai a gépelés rendjében helyezkednek el, de hagyományos módon már nem olvashatóan, hanem lyuk-kombinációkban rögzítve. A lyukszalagról az adatokat átmásolják mágneses szalagra, ahol a szöveg immár mágneses jelek formájában rögzítődik, de egy—egy adatsor adatai továbbra is együttmaradnak. (Megjegyzendő, hogy a lyukszalagról vagy a lyukszalag segítségével készült mágneses szalagról a rögzített adatokat erre a célra szolgáló gép segítségével bármikor vissza lehet írni hagyományos írásra.) Az ismertetett módon mágneses szalagra kerülne tehát kb. 180 000 adatsor, s így mágneses szalagok tárolnák az időrendi mutatólapok mintegy 180 000 adatsorát. Az elektronikus adatfeldolgozás programkészítő szakembere által kidolgozandó rendszer segítségével azután a gép ezt a kb. 180 000 adatsort — mintegy minimális program keretében — négyféleképpen csoportosítva írná ki. (A gép az általa korábban rendezett adatsorokat papírra írja, s azt leporelló-rendszerben hajtogatva rakja le. A leírt szöveg olvasását esetleg nehezíteni fogja az a körülmény, hogy a gépek betűkészlete korlátozott ~ csak nagy betűi vannak — vagy esetleg nincsenek ékezetek, tehát az Á-É-Ó-Ö-Ő-Ü-Ű betűk helyett A-E-O-U betűk lesznek olvashatók.) A gép által kiírt négy változatot az alábbiakban tekintjük át: 1. Szigorú időrend: Való igaz, hogy az időrendi mutatólapok rendje ma is a szigorú időrend, de már az előkészítő munkák során fény derült arra, hogy kisebb-nagyobb hibák találhatók ebben az időrendben. Kb. 10 évvel ezelőtt ellenőrizték ezt a rendet, de egyrészt az ellenőrnek is elkerülték a figyelmét hibák, minthogy több tízezer keltezés egybevetésénél óhatatlanul lankad a figyelem, azonkívül az ezt követő mutatólap-elh'elyezések sem voltak hiba nélkül, hisz „errare humánum est". — A gép