Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve, 1945–1969 / 3–46. o.

Az Országos Levéltár huszonöt éve (1945—1969) 5 Az Országos Levéltárnak a felszabadulást követő években — de még azután is hosszú ideig — legfőbb gondja épületének helyreállítása, belső berendezésének pótlása volt. Lassan és nehezen indult, vontatottan folyt eleinte a helyreállítási munka. „A legszükségesebb munkálatok . . . vagy egyáltalában meg sem indultak, vagy éppen hogy csak megindultak" — olvashatjuk a Levéltár 1945. évi működéséről beszámoló, 1946. november 11-én kelt jelentésben.

2 Az 1946. évi működésről beszámoló, 1947. február 26-án kelt jelentésből pedig az tűnik ki, hogy „csak apróbb részletmunkák, többször nem is végleges megoldások történtek". 3 Az 1947. évi működésről beszámoló, 1948. április 12-én kelt jelentés szól először „biztató előhaladás"ról, a tetőzet még teljesen be nem fejezett helyreállításáról.

4 — 1949 áprilisában, négy évvel a felszabadulás után, a helyreállítási munkák túlnyomó része még hátravolt. Minden rosszban rendszerint van azonban valami jó is. A Hadilevéltár még 1945 első felében kiköltözött az Országos Levéltár épületéből, amely ettől kezdve teljes egészében a Levéltár rendelkezésére állt. Vontatottan haladt a berendezés és a technikai felszerelés pótlása is. 1945-ben „a tönkrement berendezési tárgyak pótlására azonkívül, hogy a legszükségesebb bútordarabokat használhatóvá tették, egyelőre még gondolni sem lehetett". „Egyetlen komoly eredmény" egy Leica fényképezőgép vásárlása volt.

5 1947-ben további 3 Leicát vásárolt a Levéltár. 1948-ban került sor az első Micro Jumma felvevőgép beszerzésére, ami forradalmi fordulatot hozott a levéltári mikrofilmezésben. Nagy eredménynek számított a raktárak és a szobák beüvegezése. A raktárak állványzatának kijavítására, az üres raktárak beállványozására csak később került sor. Az Országos Levéltár történetének 1945 és 1949 közötti szakaszában — az 1922, illetve 1934 óta kialakult helyzetnek megfelelően — továbbra is a Magyar Nemzeti Múzeum keretébe tartozott, amely szerv az országos közgyűjteményeket fogta össze és bizonyos autonómiával a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alatt működött. A Múzeumnak csupán véleményezési joggal rendelkező szaktanácsai voltak, így egyes kérdésekben a Levéltári Szaktanács is véleményt nyilvánított. A Levéltár önállósága elég szűk körű volt, fontosabb ügyeiben a Magyar Nemzeti Múzeum, vagy pedig a Minisztérium döntött. A Levéltár élén a főigazgató állott, akinek állandó helyettese az igazgató volt. A Levéltár felszabadulás előtti belső szervezete 1945-ben felbomlott, s kezdetben minden dolgozó közvetlenül a főigazgató alá tartozott. Ez nem okozott nehézséget, mert az amúgy is kevés dolgozó közül különböző okok következtében eleinte sokan nem vettek részt a munkában. A Levéltárnak 1945 elején 40 státusbeli dolgozója volt, közülük 25 a tudományos, 3 a segéd személyzeti, 12 pedig az altiszti kategóriába tartozott. Mai kategóriák szerint 25 volt tudományos, 10 kezelő, 2 technikai, 2 adminisztratív és 1 kí2 O. L. 175/1946. 48/1948. alatt fekszik. 3 O. L. 69/1947. 26/1948. alatt fekszik. 4 O. L. 26/1948. 5 O. L. 175/1946. 48/1948. alatt fekszik.