Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Arhivist, God. XVIII. (1968) / 357–358. o.

Folyóiratszemle 357 állítja előtérbe, s a levéltáros egyik fő feladataként szögezi le azt a ténykedést, hogy a majdani levéltárak anyagánakis felelőse legyen. — G.DUBOSCQ, a francia levéltárak főfelügyelője, a „minisztériumközi városrész", vagyis az átmeneti levéltárak megszervezésének nagyszabású munkálatait ismerteti. A modern ügyvitel iratbőségével idejekorán, teljes technikai és szakmai felkészültséggel szembenéző levéltári szervezet feladatait hangsúlyozó felszólalások nyomán a kongresszus a Nemzetközi Levéltári Tanács kebelében külön bizottság szervezését határozza el, e bizottság feladata, hogy a levéltári őrizetbe kerülő irattári anyag rendezésének módozatait, a legcélszerűbb szisztémákat kidolgozza. — A különféle szekciók (szakbizottságok) a kongresszus tartama alatt külön ülésezvén, üléseik jegyzőkönyvei a gazdasági levéltári, a restaurálási és a pecséttani bizottságok előadás- és vitaanyagát tartalmazzák. — A kötet a továbbiakban a Nemzetközi Levéltári Tanács közgyűlése jegyzőkönyvét közli. A titkári beszámoló a Tanács 1964 óta kifejtett munkáját ismerteti: a végrehajtó bizottság, a regionális ágazatok működését, az UNESCO-tól kapott támogatást. — Két függelék egészíti ki a kötetet: az első az Archívum szerkesztőbizottsági ülésének jegyzőkönyve, a második pedig a „Nemzetek története forrásainak mutatója" munkálatainak előhaladásáról és 1969. decemberi állapotáról adott áttekintés. Padányi Gulyás Éva ARHIVIST. Organ Saveza Drustava Arhivista Jugoslavie. God. XVIII. (1968) Sv. 1—2.: A folyóirat első részében a jugoszláv levéltárosok 1968 októberében tartott kongresszusának (amelyről RADOMIR JEMUOVIC közöl a lap élén rövid, sommás összefoglalót) fontosabb anyagait közli, első helyen ZIVOTA ANIC a levéltári anyag selejtezésének elméletét és gyakorlatát fejtegető referátumát. Az intézmények ügyviteli érdekből megőrzendő irattári anyaga, amikor már nincs többé szerepe a mindennapi életben, de történeti értéket sem képvisel, feltétlenül selejtezendő. Annak azonban, hogy ez a selejtezés igen nehézkesen indul, okát Anic elsősorban abban látja, hogy a Jugoszlávia történetére vonatkozó legfontosabb dokumentumok a második világháborúban megsemmisültek, így 1945 előtti iratanyag selejtezéséhez a levéltárosok — talán túlzott óvatosságból — nemigen fognak. A jugoszláv szövetségi országgyűlés 1968. évi utasítása elvi döntést jelent az irattári anyag kérdésében, a jugoszláv levéltári dolgozók szövetsége 1968. évi VI. kongresszusa pedig úgy határozott, hogy e régóta vajúdó probléma megoldásában a kormányzatot támogatni fogja: külön bizottságokat és munkacsoportokat bízott meg a gyűjtőkörök, valamint- a selejtezési jegyzék két éven belül történő kidolgozásával. A levéltárak szükség esetén, saját belátásuk szerint, kiegészíthetik ezeket a jegyzékeket, a tartós megőrzésre szánt dokumentumokhoz azonban semmiképpen sem nyúlhatnak. — FRANJO BILJAN a levéltári anyagnak a tudományos munkákhoz történő felhasználási módozatait a nemzetközi levéltári kongresszusok a liberalizálást célzó törekvéseinek és a jugoszláv jogszabályalkotási gyakorlatnak tükrében taglaló referátuma után a kötet SLAVKO MIJUSKOVIC kongresszusi előadását publikáljaNjegos és a levéltárak címmel. A XIX. század nagy crnagorc költője bőven merített a múltat leghívebben idéző levéltári forrásokból, mint ezt lírai alkotásai szép példákkal bizonyítják. — MILOS MILOSEVIC referátuma egyfajta speciális levéltári anyagot ismertet: Bokában, az adriai-tengerparti Perast közelében ui. több mint 2000 ex voto-t őriznek. Egy kicsiny sziget kegyhelyén évszázadok alatt összegyűlt fogadalmi táblácskák ezek, ezüst és bronz ötvösremekek, valamint XVIII — XX. századi víz- és olajfestmények. Szerző bennük éppúgy, mint a Kotor melletti Szent György sziget és a Szent Ferenc temető sírköveinek címereiben, céhjelvényeiben sajátos írott forrásanyagot lát: azonos témakörben keletkezett, homogén irategyütteseket,-melyek— noha első látásra múzeumi tárgyaknak nyilvánítandók — a léort, amelyben születtek, a történeti eseményeket, a társadalmi és gazdasági összefüggéseket minden papírra vagy pergamenre írott dokumentumnál beszédesebben és jellemzőbben világítják meg, s mint bizonyos levéltári források szerves kiegészítői, maguk is egyfajta levéltári dokumentumnak tekintendők. — A szám a továbbiakban a jugoszláv levéltári publikációk a kongresszus alkalmából megrendezett kiállításáról, majd a levéltárosegyesület végrehajtó bizottságának az V. és VI. kongresszus közötti időszakban kifejtett tevékenységéről, végül hivatalos folyóiratuk, az Arhivist munkájáról ad sommás beszámolót; — külön rovatban számol be a folyóirat a Nemzetközi Levéltári Tanács 1966. évi washingtoni és 1968. évi madridi kongresszusairól és a tizedik (koppenhágai) Kerekasztal Konferenciáról (1967). — A kötet további részében levéltáriam kérdéseket tárgyaló hosszabb-rövidebb tanulmányokat olvashatunk. DRAGOJE TODOROVIC a levéltári kiállítások katalógusainak fontosságát elemzi. Maga a levéltári kiállítás, bizonyos, célszerűen összeválogatott dokumentumok közszemlére tétele, csak a múlt század második felében — a párizsi, londoni, koppenhágai első kísérletek sikerén felbuzdulva — kezdett intézményessé válni a levéltárakban, a második világháború óta pedig ez is szorosan a levéltári feladatok közé tartozik. Jugoszláviában is — az Egyesült Államok, a Szovjetunió és több más állam példájára — a levéltárak népszerűsítésének ezt a módját igen hasznosnak találták, és a szerb és hor11 Levéltári Közlemények II.