Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.
A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 285; A nyugdíjak kérdése, mint a hivatalnokság részére elsődlegesen fontos probléma, már az 1746/49-es reform óta állandóan foglalkoztatta a Kamarát. Nagy kérdést jelentett a nyugdíjjogosultság. Mivel az özvegyekre és árvákra állandó jelleggel kiterjedő nyugdíjrendelkezések késtek, nem egy tisztviselő, mikor a nyugdíjjogosultsághoz szükséges legalább tízévi szolgálata megvolt, valamilyen indokkal nyugdíjaztatta magát, hogy legalább ő élvezze szolgálata kiérdemelt gyümölcsét, ha már hátramaradó családját nem biztosíthatta. Az 1749-es rendelkezések ugyanis az özvegyeknek csak a férj egyévi fizetését nyújtották végkielégítésül. Ez természetesen nem volt kielégítő gondoskodás. 1750-ben ugyan egy rendelkezés az alárendelt tisztviselők özvegyei részére a fizetés 1 / 3-át rendeli nyugdíjként, de ez csak a központ hivatalnokaira terjedt ki, 146 a külső szolgálaton levőknek még egy évtizedig az előbbi, ki nem elégítő norma maradt érvényben. 147 1763-ban azt rendelték el, hogy jubilatio-t, teljes fizetéssel való nyugdíjazást csak 20 évet elérő szolgálat esetén lehet engedélyezni. 148 A nyugdíjba menetelt úgy is igyekeztek megelőzni, hogy a már nyugdíjasok özvegyeinek nem adtak semmit nyugdíjként. 149 Ez persze azzal járt, hogy a nyomorgó özvegyek és árvák alamizsnát kértek, amiből nagyon gyéren jutott nekik, s így az államháztartás megtakarított ugyan valamelyes pénzt, de a rendelkezés rendkívül rossz hatást tett a tisztviselőkre, kik a közülük való özvegyek és árvák nyomorán mérhették le saját helyzetük bizonytalanságát. Az árvák nyugdíjjogosultságát is 1763-ban szabályozták olyképpen, hogy a nyugdíj fele (azaz a fizetés egyharmadának fele) illeti az özvegyet, a másik fele az árvákat, egyenlően megosztva. A fiúk 21, a leányok 18 éves korig kaphatják a nyugdíjat, az özvegy újabb házasságkötésig. 150 A jómódú özvegyeknek azonban nem javasolhatott a Kamara sem a férj egyévi fizetése összegében végkielégítést, sem nyugdíjat. 151 A nyugdíj és a végkielégítés tehát nem jog, hanem csak kegy jellegét viselte magán. Ez a helyzet nem volt kielégítő, s a nyugdíjak kétévenkénti megújítása is olyan adminisztrációs terhet jelentett, amitől a Kamara igyekezett szabadulni. 1766-ban nyugdíjügyi bizottságot rendeltek ki, melynek feladata új szabályzat készítése volt. Bár a nagyobb özvegyi nyugdíjakat (600 forint felett) lecsökkentették — ezek száma elenyésző volt, s jobbára nem is hivatalnokokra, hanem egyes kedvezményezett személyekre vonatkozott—, a tisztviselők nyertek a rendelkezéssel. Az eddig kétévenként megújított nyugdíjak ettől kezdve élethossziglan szóltak, de folyósításukhoz, mint eddig is, királyi határozat kellett. Mintául a német örökös tartományok szabályzatát vették. A nyugdíjat az özvegy új házasságkötéskor, az árvák nagykorúságuk elérésekor veszítették el. 152 Az árvák nyugdíjjogosultságának korhatára néhány évvel később fiúknál 22, leányoknál 20 évre emelkedett ugyan, de egyébként a nyugdíjrendtartás az 1780-as évek elejéig már nem módosult lényegesen. 153 1771től a jubilatus tisztviselők családtagjainak hátrányos megkülönböztetése is meg148 OL, MKL, Protoc. Cons. 1749 f. 921. és OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 84. f. 261 (1750. nov. 9.) • 14 ' OL, MKL, Ben. Resol., Tom. 91. f. 339 —7 (1761. júl. 15.) 148 OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 93. f. 245 — 7 (1763. júl. 11.) Arra is törekedtek, hogy a szolgálni még képes nyugdíjasok más állást kérjenek, ily módon igyekeztek könnyíteni a nyugdíjterheken. (OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 92. f. 413 — 16 (1762. okt. 8.) 149 OL, MKL, Bem. Resol., Tom. 92. f. 409 —10 (1762. okt. 2.) 150 OL, MKL, Ben. Resol., Tom. 93. f. 181 — 8 (1763. máj. 16. és 23.) 151 OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 93. f. 304 — 7 (1763. aug. 18.) 152 OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 96. f. 132 (1766. ápr. 1.) 153 OL, MKL, Libri Capitales, Ser. 2. Pensionale 1773 október 417. sz.
