Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.
A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 283 után az új kamaraelnök, Erdődy Nepomuk János, noha a személyi ügyekben ugyanannak az irányzatnak volt képviselője, mint Grassalkovics, távolról sem mutatott akkora erélyt, mint előde. Az új, polgári eredetű tisztviselők száma alatta nagyon megnőtt. Ferner, Matheser, Pauler nemcsak új nevek voltak a Kamaránál, de egy újabb hivatalnoktípust is képviseltek, sőt újabb típust a polgári eredetű hivatalnokságon belül is. Ennek jelentősége különösen akkor tűnik szembe, ha egymás mellé állítunk két, polgári eredetű kamarai hivatalnokot, az egyiket a korábbi periódusból, a másikat abból az 1770-es években feltűntből. Mindkettőnek családja később, a XIX. században még szerepel a Kamaránál, tipikus hivatalnokfamília, mégis alkalmasak a különbség éreztetésére. Fináczy Károly József— a régebbi hivatalnoknemzedékből — 1745 körül lett járulnok a Kamara számvevőségén. Apja, József előkelő polgár, 1744-ben pozsonyi városi számvevő, majd 1751-ben szenátor. Polgárjogot a családból elsőként Pozsonyban Finazzi Károly kereskedő szerzett 1671-ben, aki, utóbb 1699-ben a pozsonyi kereskedőtársaság egyik alapító tagja lett. A feltehetően Bergamo vidékéről származó, olasz eredetű család tagjai selyemmel és fűszerfélével kereskedtek, s már az 1680-as években a pozsonyi katolikus kórház gondnokságával a városi tisztségviselők sorába emelkedtek. 141 A család egyik tagja, Finaczy Károly 1746-ban mint helyettes aradi harmincados, huszonöt évi kamarai szolgálatára hivatkozik, amit azonban alighanem az Udvari Kamaránál vagy a Neffczer-féle harmincadbérlet idején kezdett el. 142 Fináczy Károly Józsefet alkalmasint ez a rokona — talán nagybátyja — hozta be a Magyar Kamarához. Ilyen előzmények után nem csoda, ha pályája szépen ívelt felfelé: 1751-ben számvevőségi írnok, 1763-ban számtanácsos. 1770-ben alszámvevőmester lett, míg csak 1773-ban szemei megromlása miatt nyugdíjba nem kellett mennie. 143 ^ Pauler Ignác — az újabb tisztviselőnemzedék tagja — 1748-ban született Pozsonyban, 1773-ban lett járulnok a Kamara irodájában. Apja, Antal, az Augsburg melletti Inningenben született és 1744-ben lett Pozsony város polgára. Előbb talán mészárosmester volt, 1752-ben azonban már vendéglős, és ezt a mesterséget folytatta mindvégig. Ez a család sem volt előzmények nélkül Pozsonyban, de rokonai: Pauler János nyereggyártó (1708) és Pauler Bertalan kovácsmester (aki 1716-ban kapott polgárjogot) nem tettek szert tekintélyes állásra a városban. A paraszti eredetű Paulereket az iskolázás és a Kamara székhelyén levő otthonuk segítette be a hivatalba. Ignác ugyan mindvégig csak írnok maradt, de apai féltestvéröccse, Antal akit alighanem ő hozott be a Kamarához, nemcsak a számtanácsosságot és a magyar nemességet érte el, hanem törzsatyja lett a tudománytörténetben jól ismert Pauler családnak. 144 Modern terminológiával élve, tehát bizonyos demokratizálódási folyamat ment végbe a Magyar Kamara személyzeti ügyeiben a polgárság szélesebb rétegeinek javára, pedig a Kamara, mint már láttuk, előbb sem volt nagyon exkluzív jellegű hivatal, akkor sem, amikor a nemesség minden vonalon pretenziókkal lépett fel az 141 Ifj. Fináczy Ernő sebészorvos szíves közlése, Fináczy Béla összeállítása alapján, valamint Forbáth, Eugen: Die Geschichte des Handels und des Pressburger Handelsstandes im XVIII. Jahrhundert. Bratislava, 1930. 17, 345, 349. p. 142 OL, MKL, Litt. Cam. 1746—162. 143 OL, MKL, Liber Referadarum, Tom. I. 132. f. nr. 247., Officionalia seu Rationistica 1773 február, 605. sz., valamint Ben. Resol. Tom. 93. f. 419 — 5 és Tom. 100. f. 711 — 14. 144 Thallóczy Lajos: Pauler Gyula emlékezete. Századok 1911, 259 — 261. 1.
