Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

:276 Fallenbüchl Zoltán Ezen akkor segítettek.

91 A járulnokok helyzete most is felkeltette az Udvari Kamara figyelmét. 1740-ben elrendelték, hogy a felveendő járulnokokat jelentsék be az Udvari Kamaránál.

92 Hogy a költségeket csökkentsék, már a következő évben elrendelték, hogy a járulnokok nem kaphatnak házasodási segélyt.

93 A járulnokok együttesen lépnek fel: egymásután adják be közös kérvényeiket helyzetük rendezésére.. „Megindítaná a hatalmasok lelkét is, ha látnák, hogy ennek az igen régi hivatalnak, a Királyi Kamarának a járulnokai mily nyomorúságosan •élnek, úgy, hogy valamennyi ökről el lehet mondani: „Kapálni nem birok, koldulni szégyellek 94 és ha eléri őket a halál, nem marad utánuk annyi, amennyi a temetéshez elég lenne — írják 1743-ban.

95 1744-ben újra közös kérvényben folyamodtak a.járulnokok,

96 annyit el is értek, hogy az uralkodó bekérte a Magyar és a Szepesi Kamaránál és más hivataloknál működő összes járulnokok jegyzékét, adataikkal együtt.

97 De hatásos segítséget nem kaptak, mert 1746-ban már újra kénytelenek voltak folyamodni. Ebben a beadványban azt panaszolják, hogy éppen a legrégebbi hivatalnál, a Kamaránál, a legnehezebb a helyzetük. Sokkal több a munkájuk, mint más dikasztériumoknál, ahol az előlépés is gyorsabb és segélyt is kapnak (itt nyilván elsősorban a Helytartótanácsra gondoltak). „Mi ifjúságunk legjobb idejét töltjük el a kamarai szolgálatban, napról napra nyomorúságosan éldegélve s mindmostanáig semmiféle fizetésnek sem örvendhetünk" — írják s hozzáteszik, hogy már nem fiatal, hanem idősödő korban kénytelenek elhagyni a Kamarát, hogy másutt keressék meg a szerencsét.

98 Azért egyikük sem hagyta akkor ott a hivatalt, mert helyzetük nemsokára rendeződött. Az egész Habsburg-birodalomban ekkor kibontakozódé közigazgatási reformmal kapcsolatban 1746/49-ben a Magyar Kamaránál is sor került a tisztviselői fizetések rendezésére. A rendezés során az írnokok fizetése 400, a járulnokoké 150 forintra emelkedett. Azonkívül a legtöbb járulnok a rendezéssel együttjáró előléptetés során írnoki státusba került. Kitartó küzdelmük helyzetük megjavítására tehát eredménnyel járt. Csak éppen a szegény Gössinger Ferenc — az egyetlen, aki mind az 1743-as, mind az 1746-os beadványt aláírta, s akiről feltehető, hogy az életfeltételek megjavításáért folytatott mozgalom lelke volt •— örülhetett a legrövidebb ideig az eredménynek. Mint számvevőségi járulnokról utoljára 1750-ből van adat róla. A járulnokok helyzete persze továbbra sem volt rózsás. Már 1751-ben_újra foglalkozik velük a Kamara, új státust akarnak kidolgozni a számukra.

99 Önérzetük azonban már megnőtt. Mikor ugyanebben az évben azt a kívánságukat nyilvánítják, hogy a jövőben csak irodai teendőket végezzenek, mentsék fel őket attól, hogy az aktákat aláírásra nekik kelljen vinniök — a tanács ezt minden további nélkül elfogadta, s e feladatot a futárokra hárította.

100 Äz előlépési lehetőségek néhány év 91 OL, MKL, Protoc. Cons. 1738 ff. 131, 353. 93 OL, MKL, Protoc. Cons. 1740 f. 436. 93 OL, MKL, Protoc. Cons. 1741 f. 157. 94 Lukács-Evangélium, 16. fejezet, 3. vers. 95 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1743 — 125. 96 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1744 — 327. 97 OL, MKL, Lib. Deb. (Resol.) Lib. 28. f. 441. 98 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1746 — 327. 99 OL, MKL, Protoc. Cons. 1751 ff. 71, 114. ao

° OL, MKL, Protoc. Cons. 1751 f. 221.