Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

268 Fallenbüchl Zoltán kező kamarai hivatalnokcsaládok neveivel találkozunk: Babos, Conkel, Csiba, Derra, Erdődy, Filó, Fináczy, Frank, Füleky, Gössinger, Gyungel, Havor, Herschics, Hidegséghy, Hoffer, Kákonyi, Karg, Kempelen, Korbics, Kovacsics, Maholány, Meth, Müntzer, Petricsevich, Pongrácz, Somogyi, Vály, Vásárhelyi, Vischán, Vitális. E pozsonyi gimnáziumnak már a XVII. században erős kapcsolata volt a Kamara tisztviselőkarával: a tanári karban is ugyanazoknak a családoknak a neveit találjuk, mint a Kamara hivatalnokai közt: Gosztonyi, Hannula, Landovicz, Görgey, Koller, Taynay, Csatáry, Partinger, ami arra mutat, hogy i— ha néha talán csak névrokonokról van is szó — a szerzetesrend utánpótlásának jó részét ugyanazokból a családokból kapta, mint a Kamara.

33 így természetes, ha a Kamara hivatalnokainak, azok gyermekeinek nagy részét is ez a szerzetesrend nevelte. A jogi képzettség bizonyos fokát minden tisztviselőtől megkívánták, s ebben a hazai jog ismerete volt a legfontosabb. A számvevőség tisztviselőinél á számvitelben való előzetes jártasság is követelmény volt. Ezt részint az iskolában, az aritmetikai osztályban lehetett elsajátítani, részint pedig gyakorlat útján, akárcsak a jogot; ezért sokan gyakornokként magánföldesurak birtokain vagy kamarai hivatalok mellett szereztek gyakorlatot. A tanácsnokoktól, akik részint hosszabb kamarai szolgálat után emelkedtek pozíciójukba, részint más hivatalokból, állásokból kerültek a Kamarához, alapos jogi ismereteket kívántak. 1726-ban két olyan létszám feletti tanácsos került a Magyar Kamarához, akinek kinevezésénél a jogi képzettséget különösen hangsúlyozza a királyi határozat: Thavonath János Mihály és Weidingern Ferenc Xavér. Mindkettő osztrák. Thavonath apja Tirolban viselt közhivatalt s unokatestvére volt az a Thavonath Lajos, ki a Szepesi Kamarát elnökként irányította 1698 és 1704 közt, s egyben a felső-magyarországi bányavárosok főkamaragrófi tisztét is viselte. Thavonath János Mihály tanulmányai végeztével Wetzlarban a birodalmi kamarai- törvényszéknél működött s nagyon kivált a német birodalmi jog ismeretével; Waidingern Ferenc Xavér, a bécsi egyetem rektorának mostohafia jól beszélt idegen nyelveket, bécsi tanulmányai befejeztével az általános jogot a brabanti Louvain-ben, a közjogot a hollandiai Leidenben tanulta, ugyancsak a wetzlari birodalmi kamarai törvényszéknél gyakorolt, azután pedig Starhemberg Konrád angliai és hollandiai császári követ mellett szerzett politikai ismereteket.

34 Ilyen előképzettségű tanácsosok természetesen kevesen voltak. Thavonath nem sokáig működött, Waidingern ellenben 1742-ben harmincadügyi igazgató lett és 1757-ig fontos szerepet játszott a kamarai tanácsban. A Waidingernéhez hasonló hosszú szolgálat nem volt ritka a tanácsosok között, de látványos nagy karriert a század első felében csak egy tanácsos futott be, a kamaraelnökké emelkedett Grassalkovics. Mivel pályafutása ismert, ezúttal nem térünk ki rá részletesebben. Annál inkább meg kell emlékeznünk néhány olyan jelentősebb személyiségről, kinek neve kevésbé ismert. Ilyen volt például a nedeliczi, majd varasdi főharmincadosból udvari kamarai, utóbb helytartótanácsi consiliariussá lett Antolchich János. A horvát Antolchich ugyan nem szolgált a Magyar Kamara központjában, de tevékenysége mégis szorosan kapcsolódik a hivataléhoz. A Rákóczi-szabadságharc idején jól rendben tartotta a horvát harmincadokat és a jöve33 Schönvitzky B. i.ra. 190— 196.1. Ugyanezt bizonyítja a pozsonyi jezsuita kollégium Máriakongregációjának jegyzőkönyve is. „Album Sodalium Marianorum Congregationis Annunciatae Beatae Virginis Mariae in Collegio Societatis Jesu Posoniensi. A. 1637 —1745." Kézirat, Orsz. Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fol. Lat. 3392. 34 OL, MKL, Lib. Deb. (Resol.) Lib. 25. fol. 8, 10. (1726. máj. 20.)