Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.
I Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata 235 ügyben komolyan érdekelve volt, mivel egyházmegyéjének fele a Kalán-féle rendezés óta az ún. „egész Szlavóniában" feküdt. 1226-ban III. Honorius pápa őt bízta meg az ultra Dravam levő somogyi tizedekért folyó per kivizsgálásával, 73 s ezáltal meg kellett ismernie a zágrábi püspökség álláspontját. 1239-ben Kálmán király és a Szlavóniában birtokos templomos lovagok között szerzett békét. 73 Bertalan idejében folyt a hosszú határper is közte és a kalocsai érsek közt a szávaszentdemeteri görög kolostor megszerzéséért, aminek érdekében püspöksége több oklevelet hamisított. A per 1228-ban kezdődött s amikor az újrafelvétel 1247-ben IV. Ince elé került, a pápa azt írta, hogy a vitatott határokról sepe contingat graves discordias exoriri. 1 * E pereskedés céljaira hamisították meg többek között Szent István 1009-es oklevelét, és egy II. Endre nevében fogalmazott hamis oklevélben írták át. 75 Ez utóbbi szöveg, melyet valószínűleg 1247 előtt készítettek, figyelemre méltó módon magába foglalja a Szlavóniának László általi meghódításáról szóló történetet, méghozzá olyan fogalmazásban, mely már többet tartalmaz, mintáz 1217-i zágrábi hamisítvány, és az „elfoglalás" kifejezésének tekintetében közelebb áll Spalatói Tamás felfogásához: cum sanctus rex Ladislaus primus transiverit Drave fluvium et partes sibi Sclavicas regno primum occupavit adducto, ubi et sédem fundavit episcopalem videlicet Zagrabiensem.™ Lehet, hogy Bertalan hosszú spalatói útja alkalmával került Phila befolyása alá és ekkor csatlakozott a spalatói érsekség álláspontjához. Ennek adva voltak a sajátos feltételei: Spalato és Pécs egyaránt pörös ellenfelei voltak a kalocsai érseknek s ezáltal szövetségesekké váltak. A spalatói érsekség által ebben az ügyben képviselt felfogást történetileg Tamás spalatói főesperes alapozta meg és fejlesztette tovább. História Salonitana c. művében, mely 1266-ig öleli fel az eseményeket, az utolsó horvát királyok történetét tárgyalva beszél Spalato surfraganeusairól. Ezek egyikéről, az ún. „horvát püspökről" azt mondja, hogy a horvát királyok külön udvari püspököt akartak maguknak tartani Tinnin (Knin) székhellyel; ennek joghatósága a Dráva folyóig terjedt (sua iurisdictio usque ad fluvium Drave extendebatur)? 1 Mivel a horvát püspök Spalato suffraganeusa volt, a spalatói érsek joghatósága szükségszerűen felölelte volna a Dráváig terjedő zágrábi egyházmegye területét is. Ebből az állásfoglalásból logikusan következik, hogy a zágrábi egyházkerületet horvátoktól elhódított területen alapították és Spalatótól szakították el, tehát jogos az újraegyesítés. Ebből az állásfoglalásból vezethető le az az elbeszélés is, mely a Drávától délre fekvő területek megszállását Lászlónak tulajdonítva adja elő: ...Viadislaus rex ... coadunato exercitu copioso venit et occupavit totam terram a Dravo 72 PRT I. 674. 73 Koller II. 112—113 = Smiciklas IV. 80. 74 Györffy Gy., Studia Slavica 5 (1959) 71. kk.; Theiner I. 205. 75 Hogy ez akiadók által többnyire 1235-re datált oklevél {Koller II. 86 kk. = Fejér III/2. 421. kk. = Smiciklas III. 445. kk.) hamisítvány, azt Pauler Gyula mutatta ki (A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Budapest 1899. II 2 590; vö. Reg. Arp. 544. az.). Dagályos szövegét, mely idegen az akkori kancelláriai nyelvtől, 1343 előtt a püspökség más hamis oklevélszövegeivel együtt olvasztották össze egy szabálytalan és zavaros komplexumban. Ez utóbbi szöveg háromszoros átírásban (1343/1350/1404) maradt ránk (uo. 593 és Györffy Gy., Studia Slavica 1959. 64. kk.). Karácsonyi J. ugyancsak XIV. századi hamisításnak tartotta (Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. Budapest 1916. 4). 76 Koller II. 88; Fejér III/2. 423; Smiciklas III. 445. 77 Racki 200; Mon. Hist. Slav. Merid. XXVI. 45.
