Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Degré Alajos: Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején / 167–185. o.

174 Degré Alajos A teendők egy része természetes kívánsága a még harcban álló hadseregnek, mely meg akarja akadályozni, hogy arcvonala mögött ellenséges szervezkedés történhessen. Ide tartozik a szőlőhegyekből való azonnali beköltözés követelése. A szőlőhegyen csellengő emberek kevésbé vannak ugyanis szem előtt, könnyebben szervezhetnek valami szabotázs akciót. Ugyanilyen jellegű a lőszernek, fegyvernek, (vadászpuskánakis), de mindennemű hadifelszerelésnek és rádiónak azonnali beszolgáltatása is. Ez nem ment egészen simán, mert a járási főszolgabírónak írásban is meg kellett ismételnie, és a körjegyző április 20-án újból kidoboltatta, hogy most már mindenki szolgáltasson be minden ilyen tárgyat, s azt is kilátásba helyezte, hogy akinél ezentúl ilyent találnak, haladéktalanul főbelövik. Az erélyes intézkedés szükséges és eredményes volt, mert április 17-re csak Tótszentmártonban 84 db ágyúlövedéket, 48 láda aknát, 7 sisakot, 4 magyar, 4 német zubbonyt, 6 magyar köpenyt, Petriventén 3000 db puskalőszert, 300 db pisztoly-és géppisztolylőszert, 2 nyeles kézigránátot, 2 puskát és rengeteg egyéb hadi fel szerelési tárgyat gyűjtöttek össze, amikkel nagy bajokat lehetett volna okozni. Ugyanez nyilvánvalóvá tette, hogy a visszavonuló fasiszta hadsereg több tagja levetette egyenruháját és a környéken rejtőzik. Ugyanilyen jellegű követelés volt, hogy a hadviseltek, akik az utolsó pillanatig katonai szolgálatban voltak és a csendőrök azonnal jelentkezzenek. A csendőröktől azt kívánták, hogy felszerelésüket becsomagolva hozzák magukkal a Ietenyei csendőrségre. Ez egyértelmű lett volna a csendőrség feloszlatásával és a volt csendőrök felügyelet alá helyezésével. Jellemző a főszolgabíróra, hogy utóbb a csendőrőrsökön tartózkodó csendőröktől megelégedett írásbeli jelentkezéssel is. Április 16-án még azt rendelte a községi vezetőjegyzőknek, hogy az elöljáróságokon összegyűjtött lőszert csendőrkísérettel küldjék be a járási szovjet katonai parancsnokságokhoz, csak május 26-án közli, hogy a csendőrség helyébe államrendőrséget szerveznek, a csendőrség javait a községi elöljáróság leltározza és így adja át a rendőrségnek. Április 20-án a jegyző azt jelenti, hogy a körjegyzőség területén nincsenek csendőrök. Az esetleg visszamaradt katonák, különösen a németek ellenőrzését, illetve összegyűjtését szolgálta az értekezletnek az a rendelkezése is, hogy írják öszsze családonként a község lakosságát, az ott tartózkodók lakását és foglalkozását. Az erre engedett három napi határidő azonban túlságosan rövid volt. Április 10-i kelettel ugyan a körjegyző felterjesztett egy névsort a körjegyzőséghez tartozó mindhárom község lakosságáról, de az iratoknál csak egy töredékes névjegyzék maradt. Ilyen rövid idő alatt ténylegesen házról házra járva nem lehetett volna az összeírást elvégezni, azt nyilván egyszerűen valamely régebbi névsor (népmozgalmi nyilvántartás) alapján készítették. Ezzel tisztában lehettek a szovjet katonai parancsnokok is, mert egyidejűleg külön parancsot is küldtek a jegyzőknek, közölve, hogy idegent a községben tűrni nem szabad; aki az ellenségnek búvóhelyet ad, azt haditörvényszék elé állítják. Este 9-től reggel 5 óráig pedig kijárási tilalmat rendeltek. A visszamaradó katonáknak jelentkezésre felszólítása egyébként eredményes volt. Április 20-án jelentette a körjegyző, hogy Tótszentmártonban 14, a körjegyzőség egész területén pedig 31 volt katona jelentkezett; a szám reálisnak látszik. A közellátás megszervezésének is hasznára volt az értekezleten elrendelt új állatösszeírás is, ti., hogy hány ló, szarvasmarha, növendékmarha, juh, sertés található a községekben. Még a baromfiak hozzávetőleges számát is kérték. A Vörös Hadseregnek is tudnia kellett, hol szerezhet húst, mert sikeresen folyó támadásokat folytatott