Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

A földigénylő bizottságok (1945—1947) 143 földosztás céljára szükséges ingatlanokat részint elkobzás, részint megváltás útján biztosította. Teljes terjedelmükben elkobzás alá estek a hazaárulók, nemzeti szocialisták és egyéb fasiszta vezetők, a Volksbund-tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök birtokai.

69 A földigénylő bizottság a saját, közvetlen tudomása alapján döntötte el, hogy valamely ingatlant az elkobzandó földbirtokok összeírásába felvesz-e. Az összeírási ívet lezárás után közszemlére tették ki. Az elkobzás ellen az érdekeltek három napon belül a földigénylő bizottságnál írásban észrevételt tehettek. A bizottság a határidő eltelte után az iratokat az elkobzást indokló okok feltüntetésével a megyei földbirtokrendező tanácshoz terjesztette fel. Az elkobzás elvileg a megyei földbirtokrendező tanács jóváhagyása után vált jogerőssé. Ha a tanács három napon belül nem hozott határozatot, a földigénylő bizottság a felterjesztését jóváhagyottnak tekinthette. Az a körülmény, hogy az alaprendelet szabatosan nem határozta meg: kit kell népellenes bűnösnek tekinteni, a földigénylő bizottságok és a megyei földbirtokrendező tanácsok között rendkívül sok vitát idézett elő. A Földművelésügyi Minisztérium, hogy az elkobzási javaslatoknál szubjektív szempontok ne érvényesüljenek, még a földosztás kezdetén utasította megbízottait: különösen vigyázzanak arra, „hogy a földigénylő bizottságok alap nélkül ne kobozzák el a módos parasztok birtokait. Minden esetben vizsgálják felül, hogy indokolt-e a parasztbirtok elkobzása. Az a körülmény, hogy a módos paraszt rosszul bánt cselédjeivel vagy bérüket nem fizette meg, nem alkalmas arra, hogy népellenesség címén földjét elkobozzák".

70 A földigénylő bizottságok azonban az FM megbízottakkal szemben kezdettől fogva azt vallották, hogy egyedül ők jogosultak eldönteni: kit kell népellenes bűnösnek tekinteni.

71 A megyei földbirtokrendező tanácsok általában nem fogadták el ezt az érvelést, és a legtöbb esetben a földigénylő bizottságokat körülményes bizonyítási eljárás lefolytatására kötelezték. Az egyre több vitát kiváltó kérdésre az Országos Földbirtokrendező Tanács is felfigyelt. A tanács 1945. június 9-i ülésén az Országos Földhivatal ügyvezető igazgatója a népellenesség fogalmának pontos meghatározását és ezzel kapcsolatban körrendelet kiadását javasolta. Az Országos Földbirtokrendező Tanács tagjainak döntő többsége azonban a javaslat ellen foglalt állást, mivel azt vallotta, hogy a kérdés eldöntését konkrét esetekben az illető község lakosságára kell bízni.

72 Az országos tanács a gyakorlatban a megyei földbirtokrendező tanácsok határozatát megfellebbező községi földigénylő bizottságoktól ennek ellenére megkövetelte, hogy az elkobzásra alkalmas tényeket jelöljék meg, és bizonyítékaikat mutassák be.

73 Sőt a megyei földbirtokrendező tanácsokat is több esetben utasította, hogy a megfellebbezett elkobzási határozatokat részletesen és kimerítően indokolják.

74 A népi földosztó szervek működésének az ismerete alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a bizottságok a birtokelkobzásokat a maguk sajátos módján kielégítően megindokolták, és bizonyítékaikat bemutatták, a megyei földbirtokrendező tanácsok mégis mind gyakrabban megtagadták az elkobzási javaslatok jóváhagyását. A kiskundorozsmai földigénylő bizottság pl. az elkobzásra összeírt földbirtokok 69 600/1945. ME sz. rend. 4—7. §. és 33000/1945. FM sz. rend. 19—21. §. 70 33035/1945. FM sz. rend.: Utasítás az FM megyei és járási megbízottai számára. 71 OL, OFT, 696-1945. sz.: A jászberényi kfb ötös tanácsának felterjesztése az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz 1945. június 17. 72 OL, OFT, 1945. június 9-i tanácsülési jegyzőkönyve. 73 Szolnok m. Lt., Kuncsorbai kfb ir., 43-1945. sz. 74 OL, OFT, 4884-1945. sz.