Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve, 1945–1969 / 3–46. o.

Az Országos Levéltár huszonöt éve (1945—1969) 13 már elavultak, amint elavult az a mód is, ahogyan az iratokat tároljuk. Ezért azonban nem tehetünk magunknak szemrehányást, ezen változtatni, javítani utódainknak lesz a dolga. 1949-ben még működött a Magyar Nemzeti Múzeum, mint az országos közgyűjtemények bizonyos mérvű autonómiával rendelkező keretszerve, az Országos Levéltár ennek a keretébe tartozott. 1949 végén a Magyar Nemzeti Múzeum megszűnt. 1950-ben az Országos Levéltár közvetlenül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak volt alárendelve, a Minisztérium költségvetésében a tudományos cím alatt önálló alcím volt. Említésre érdemes, hogy az 1950. évi költségvetés 1028 000 Ft kiadást és 5000 Ft bevételt irányzott elő. 1970-ben előirányzatunk 7 381 000 Ft kiadás és 100 000 Ft bevétel. 1950-ben került sor a magyar levéltárügy új törvényes szabályozására. Az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet, amelynek előkészítésében a Levéltár is részt vett, létrehívta a Levéltárak Országos Központját, mint az állami levéltáraknak a Vallásos Közoktatásügyi Minisztérium alá tartozó középfokú szakhatóságát. Az Országos Levéltár az 1950 közepén megalakuló L. O. K. közvetlen irányítása alá került. Költségvetési önállósága 1951-től kezdve megszűnt. A L. O. K. megalakulását megelőzően, még az 1947-i törvény alapján működő Levéltárak Országos Főfelügyelője az Országos Levéltár ügyeivel keveset foglalkozott. A L. O. K közvetlen irányítása alatt az Országos Levéltár közös szervezeti keretbe került az új törvényerejű rendelet értelmében megszűnő vármegyei és városi levéltárak örökébe lépő regionális állami levéltárakkal. Ez az együvétartozás 1968. január 1-én szűnt meg, amikor a regionáfis állami levéltárakat a fővárosi és a megyei tanácsok közvetlen irányítása alá helyezték. Az állami levéltári hálózat egysége a magyar levéltárügynek a javára vált, ha nem is tudtuk mindazokat az előnyöket kihasználni, amelyeket a szervezeti egység kínált. A L. O. K. a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak az egymást követő átszervezések során többféle néven működő jogutódjai alá tartozott 1956-ig, amikor a Minisztertanács közvetlen főhatósága alá került. A magyar levéltárügy felszabadulás utáni fejlődésében szervezetét tekintve ekkor érkezett a tetőpontra. Ez a minden vonatkozásban legmegfelelőbb és legkedvezőbb helyzet azonban csak rövid ideig tartott. 1957-ben a L, O. K.-ot lényegében megszüntették. Nevét ugyan zárójelben még 1968. január l-ig viselte, de a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya lett, amelyet — teljesen érthetetlenül — rövid időre a Múzeumi Főosztálynak is alárendeltek. Költségvetési osztályából a Levéltárak Gazdasági Hivatalát szervezték. 1968. január 1-én — a tanácsosítással egyidőben — a Levéltári Osztály a Levéltári Igazgatóság nevet kapta, a Levéltárak Gazdasági Hivatala pedig megszűnt. Itt tartunk ma, ezt a helyzetet szentesítette az 1969. évi levéltári törvényerejű rendelet. Az Országos Levéltár és a L. O. K., majd a L. lg. kapcsolatában voltak ugyan kisebb súrlódások, egészében tekintve azonban a viszony jó volt, a Levéltár számára hasznosnak bizonyult. Ezért köszönettel tartozunk elsősorban a L. O. K. és a L. lg., nemkülönben a L. G. H. vezetőinek, de valamennyi dolgozójának is.