Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Rácz Béla: A Belügyminisztérium újjászervezése, 1944. december–1948. július / 89–131. o.

A Belügyminisztérium újjászervezése 103 ki a rendeleteket. Ezzel a lehetőséggel a főosztályvezető még határozottabban élt, ha a miniszter az ő pártjának a tagja volt.

40 Az államtitkár, felügyeleti jogköréből adódóan utasíthatta a főosztályvezetőt egyes ügyek általa meghatározott módon történő elintézésére, de a főosztályvezető, ha nem értett egyet az államtitkár döntésével, a saját álláspontját kifejező elintézési tervezetet is a miniszter elé terjeszthette döntés végett. Itt említhetjük meg, hogy az elnöki főosztály vezetője a főosztály keretébe tartozó osztályok, csoportok vezetésének ellenőrzésén felül felügyeletet gyakorolt a minisztérium segédhivatali személyzete és altisztjei felett js. Bár a minisztérium személyzeti ügyosztálya az elnöki főosztály keretébe tartozott, a minisztérium személyi állományának nagy részét — a fogalmazótól a főosztályvezetőig bezárólag —, továbbá a minisztérium számvevőségi igazgatóját és segédhivatali főigazgatóját mégis a miniszter maga nevezte ki, osztotta be. Az elnöki főosztály vezetőjének kinevezési jogkörébe csak a segédhivatali és altiszti személyzet tartozott. A BM-ben lényegében ez időszaktól kezdődően vált rendszeressé az államtitkári értekezlet. Az értekezleten a miniszter mellett, aki az értekezlet elnöke volt, az államtitkárok és főosztályvezetők vettek részt. Esetenként az adott kérdés osztályvezetőjét vagy előadóját is meghívták az értekezletre. Az államtitkári értekezlet hatáskörébe tartoztak a minisztérium belső szervezetét és ügybeosztását érintő ügyek s az alapvető törvényjavaslatok, fontosabb miniszteri rendelettervezetek megvitatása. Az értekezlet célja a minisztérium működése összhangjának és egyöntetűségének biztosítása volt. Erdei a BM irányító és ellenőrző munkájának hatékonyságát azzal is kívánta növelni és biztosítani, hogy a vármegyei és községi önkormányzatok ügyeivel foglalkozó osztályt kettéválasztotta. Ettől kezdve külön ügyosztály foglalkozott a vármegyei önkormányzatokkal s külön a községi önkormányzatokkal — mindkettő az új közigazgatási főosztály keretében. 1945. augusztus végére a koalíció baloldali pártjainak pozíciója tovább erősödött a BM vezető testületében. Az NPP továbbra is megtartotta vezető helyét. Az NPP soraiból kerültek ki: a miniszter, a III. (közigazgatási) főosztály vezetője, az 1/2. (gazdasági), az 1/3. (fegyverszüneti) és a 111/10. (városi) ügyosztályok vezetői. Az MKP is tovább növelte pozícióját. Két lényeges és alapvető ügyosztály vezetése a KP delegáltjai kezébe került: az 1/1. (személyzeti) és a IV/5. (ellenőrzési) ügyosztályé. E négy-négy és félhónapos időszak alatt azonban az SZDP befolyása fejlődött a legtöbbet. Több volt horthysta belügyi tisztviselő, aki 1945 nyarán vezetői funkcióba került, 1945 őszére belépett az SzDP-be. Tehát az SzDP nem kívülről, általa bevitt, új emberek útján, hanem a régi rendszer emberein keresztül jutott vezetői pozíciókhoz — persze leszámítva az államtitkári funkciót, mely egybeesett a II. főosztályvezetői jogkörrel. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a IV. (közrendészeti) főosztályon az SZDP osztályvezetői pozícióhoz nem jutott. A Kisgazdapárt a BM-ben a tárgyalt időszakban csak eggyel növelte vezetőinek számát: aIÍ/5. ügyosztály élére került kisgazdapárti személlyel. A pártonkívüli, régi belügyi tisztviselőkből lett ügyosztályvezetők is legtöbb esetben a Kisgazdapárt befolyása alatt álltak. Ennél fogva az FKGP pozícióját felmérve nem helyes azt csupán a kisgazdapárti vezetőkre korlátozva megállapítani. Bibó István visszaérni., — saját gyűjtés.