Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I. 311 A szoros értelemben vett Törzsanyag okleveleinek időrendje nem volt megnyugtató, ezért sor került az oklevelek dátumfeloldásának ellenőrzésére. Ennek megtörténte után az oklevelek keltezésüknek megfelelő helyre kerültek, s régi helyükön utalólap maradt. Utalólap volt azoknak az okleveleknek a helyén is, amelyek a kiemelések következtében kialakult 7 levéltárba osztattak be. Ezután sor került az addig palliumban kezelt okleveleknek a Diplomatikai Levéltár okleveleivel azonos módon borítékokban való elhelyezésére. A borítékokra rákerültek a palliumokon olvasható érdemleges adatok. Ez alatt nem csupán a keltezés és az oklevélkibocsátó neve értendő, hanem azok az érdemi feljegyzések is, amelyek gyakran évtizedek folyamán kerültek a palliumra, elsősorban a Törzsanyagba való bekerülést jelző növedéki naplószám vagy az oklevél előző fondjának megjelölése. Az oklevelek borítékolása után tekintélyes mennyiségű, a legkülönbözőbb méretű és kivitelű utalólap maradt hátra. Az utalólapok egy része arra mutatott, hogy az időrendi alapon nyugvó gyűjteményben az oklevél dátumának helyesbítése után milyen keltezés alá került át az oklevél, másik részük viszont arra adott felvilágosítást, hogy az arról a helyről kiemelt oklevél a 7 önállóvá vált levéltáron belül milyen jelzet alatt található. Az utalólapok száma 3500 körül mozgott. Minthogy a szoros időrendben levő, de a legkülönbözőbb méretű és kivitelű utalólapok ily módon való együtt-tartása előbb-utóbb elkallódásukhoz vezetett volna, adataik egy külön segédletbe, az ún. szürke könyvbe

69 foglaltattak össze. — A Törzsanyaggal kapcsolatosan ezek a munkálatok még a Diplomatikai levéltár új rendjének kialakítása előtt, 1947—1948-ban történtek. Minthogy a 7 helyreállított levéltár oklevelei már a kiemeléskor borítékba kerültek, a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagának 1526-ig terjedő része olyan állapotban volt, hogy megkezdődhetett volna a Diplomatika Levéltárba való besorolása. Ekkor a Diplomatikai Levéltárban a legmagasabb oklevélszám 39 447 volt. Kézenfekvőnek látszott azonban ezt az állományt 553 oklevéllel úgy kiegészíteni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagának oklevelei a 40 001-el kezdődő sorszámokat kapják. A kiegészítés az Országos Levéltár kezelésébe került, de a Diplomatikai Levéltárba még be nem sorolt oklevelekkel történt.

70 Ezt követően került sor a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyaga és az abból kiemelt 7 levéltár okleveleinek a Diplomatikai Levéltárba való besorolására. A 10 242 darab oklevél a gyűjteményben a 40 001—50 242. sorszámokat kapta. — E megoldásba azonban hiba csúszott. 7 kiemelt és külön tartott levéltár oklevelei ugyanis jelzetrendben maradtak, ahogy kiemelésük óta kezeltettek. Minthogy a jelzetrendet tükröző és az ily módon kezelt oklevelek használatát megkönnyítő segédlet nem áll rendelkezésre, az okleveleknek jelzetek szerint történt besorolását csak hibának lehet minősíteni. 69 A Nemzeti Múzeum Törzsanyagából kiemelt és családi levéltárakban elhelyezett, valamint a Törzsanyagon belül más keltezés alá helyezett okleveleknek jegyzéke (OL, Q 282,19. sz. 2—92. lap.) 70 DL 39 448—39 821 Eetróczy család DL 39 822—39 950 Balpataky család DL 39 951—39 959 Processus protonotariorum officii palatinatus DL 39 960—39 963 Olgyay család (pótlás) DL 39 964—39 966 Archívum regni, Lad. RRR n. 35. DL 39 967—39 969 Gönc város DL 39 970—39 974 Nagy család, alsószopori DL 39 975—39 998 Mattyasovszky család DL 39 999 Ismeretlen proveniencia DL 40 000 Vétel Kisfaludy Lászlótól (1939)