Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Ember Győző: Levéltári rendeltetés – levéltárosi hivatás / 3–20. o.

8 Ember Győző kodott, amelyhez a legerősebb érzelmi szálak fűzték, esetleg olyan épületben, amelyben lakott, amely a birtoka volt. Én csak egy ilyen részleget láttam, ahol Roosevelt elnök iratait őrzik, nem túl messze New Yorktól, egy igen szép fekvésű kis helységben, Hyde Parkban, ahol az elnöknek kis birtoka és kúriaszerű háza volt. A legérdekesebb azonban az, hogy a National Archives-пек ezeket az elnöki iratokat őrző részlegeit könyvtáraknak, Presidential Library-knek, elnöki könyvtáraknak nevezik. A személyi iratokat tehát még akkor sem tekintik levéltári iratoknak, ha levéltári intézmény őrizetében vannak. íme: a hatósági és hivatali irattárakra visszavezethető levéltárszemléletnek ma is eleven hatása. Annak a levéltárszemléletnek, amelynek európai evangélistái a múlt század végén írt kézikönyvükkel a holland Muller, Feith és Fruin voltak. Ezt a kézikönyvet egyébként most készítik elő újabb angol nyelvű kiadásra az Egyesült Államokban. Nem kevésbé érdekes azután az sem, hogy ezek a Presidential Library-k nemcsak az elnököknek az iratait őrzik, hanem azoknak az államférfiaknak hasonló jellegű személyi iratait is, akik az illető elnök elnöksége alatt jelentős politikai szerepet játszottak. Hyde Parkban őrzik pl. annak a Pell nevű diplomatának az iratait is, aki Roosevelt elnöksége idején, közelebbről Magyarországnak hadbalépésekor az Egyesült Államok ellen 1941-ben, budapesti követ volt. Az talán már nem is meglepő, hogy a National Archives-пек ezek a Presidential Library-knek nevezett részei nemcsak levéltárak, hanem könyvtárak, sőt elsősorban talán múzeumok is. Bennük őrzik az elnököknek nemcsak iratait, hanem könyvtárát, múzeumi jellegű tárgyait, bútorait, képeit, szobrait stb. is. Olyanok, mint nálunk kicsiben az ún. emlékmúzeumok, kicsit nagyobban, nem egy személyhez kötötten, a Petőfi Irodalmi Múzeum. íme: a kincstári bölcső ma is eleven hatásának újabb bizonysága. És ugyanez a közös kincstári bölcső jutott minduntalan az eszembe, amikor a különböző történelmi társulatok gazdagon berendezett palotáiban jártam. Itt is együtt találtam levéltárat, könyvtárat és múzeumot. A legrégebbi levéltári anyagot ezek a társulatok gyűjtötték össze és őrzik még ma is az Egyesült Államokban. Ha összevetem azt, amit a levéltári gyűjtőkör vonatkozásában az Egyesült Államokban tapasztaltam, azzal, amit a Szovjetunióban láttam, ahol a személyi iratok gyűjtésére és őrzésére külön össz-szövetségi levéltárat szerveztek, két hatalmas épületben, az Irodalmi Levéltárat Moszkvában, a két gyűjtőköri szemlélet közötti ellentét még szembeszökőbb. És aligha szorul fejtegetésre, hogy a két szemlélet közül melyik a múlt maradványa, és melyik a jövőbe mutató. Annál érthetetlenebb, hogy ennek az elavult gyűjtőköri szemléletnek még annyi képviselője van hazánkban is, még ma is. De nézzünk vissza egy pillantásra újra a mából a múltba, a levéltárak fejlődésének következő állomására. A levéltárak kiválása az irattárakból és önállósulása Európa különböző országaiban — figyelmen kívül hagyva most az ókori fejlődést, amely a középkorban megszakadt — általában még a feudalizmus korszakában következett be. Az irattárakból kivált levéltárak rendeltetése a feudalizmus idején lényegében még ugyanaz maradt, ami az irattáraké: az iratok tulajdonosának, a levéltár fenntartójának az