Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Gyuláné: La Gazette des Archives, No. 55–63. (1966–1968) / 375–379. o.

FOLYÓIRATSZEMLE LA GAZETTE DES ARCHIVES. Organe de V

Association Amicale Professionnelle des archivistes français. Paris. — 1966. No. 55.: A szám első cikke CHARLES LAROCHE, a párizsi országos levéltár tengerentúli szekciójának vezetője tollából a tengerentúli Franciaország levéltári anyagának azzal a részével foglalkozik, amelyet mindig is a fővárosban őriztek. Szerző rövid történeti áttekintést ad a gyarmati igazgatás mind fejlettebb, önállóbb szervezeti kereteiben kialakuló levéltárakról s hangsúlyozza, hogy az anyaországban őrzött (elsősorban a politikai élet, a diplomáciai kapcsolatok, a hadtörténet, a tengerészet' vonatkozásában felbecsülhetetlen értékű) forrásanyagot a helyi levéltáraké szervesen kiegészíti: utóbbi a gyarmatosított népek életét közvetlenebbül, árnyaltabban tükrözi. A gyarmati levéltárak rendezési elveinek, a kutatás lehetőségeinek felvázolása során Laroche hangsúlyozza a gyarmati ügyintézés termelte dokumentumok forrásértékét a gyarmatok 18—19. századi demográfiai, igazságszolgáltatási, gazdasági, társadalmi és szociális viszonyait kutatók szempontjából. A Franciaországban őrzött, a tengerentúlról hazakerült iratok tekintetében két elv ütközött meg: az egyik a francia történelem részeként az anyaország tulajdonának vallotta e fondokat; a másik épp ellenkezőleg, az új állam működése, érdekvédelme szempontjából létrejöttük helyén maradásukat követelte. A területi elv tiszta érvényesítését nem lehet megvalósítani : bizonyos esetekben, a gyakorlati élet követelte rugalmassággal a levéltár „területenkívüliséget" kell hogy élvezzen. Az esetek többségében az utódállam ügyviteli meggondolásokból magánál tartja a még élő iratanyagot, az anyaország pedig — a „respect des fonds", a fond egysége tiszteletben tartásának elve meglehetősen kifacsart értelmezésével •— „magával viszi múltját", vagyis a történeti levéltárat. Laroche a fond egysége tiszteletben tartásának elvét ideálul tekinti, s azt vallja, hogy a helyükön hagyott levéltár-részek szerves kiegészítői az anyaországba hazatért dokumentumoknak. Szerencsére, mondja, a mikrofilmezés sok problémát meg tud oldani. A mintául szolgáló első levéltári osztozkodás példájául Indokínát említi: 1950-ben, aprólékos rendezési munkálatok, hosszadalmas tárgyalások után került sor a levéltári anyag kettéválasztására. Beszámolója végén a magánlevéltárak jelentőségét hangsúlyozza: a gyarmati életben jelentős szerepet játszott személyek, családok, kereskedelmiipari társulatok, missziók iratainak felkutatása, összegyűjtése (legalább mikrofilmen) a francia levéltárosok egyik fontos, állandóan napirenden tartott feladata. — CHRISTIAN WILSDORF az ügyviteli iskola hallgatói számára tartott előadása szerint a mind nagyobb tömegben államosításra kerülő intézmények az ügyvitelüket ellenőrző közigazgatási szervekre egyre nagyobb feladatokat rónak: az egységes iratkezelés, irattározás szabályozása korunk egyik sürgető feladata. Szerző különböző iratrendező tékák előnyeit és hátrányait ismertetve, a mindinkább használatos (vertikálisan, speciális iratrendező szekrények fiókjaiba fémszerkezettel felfüggesztett) iratelhelyezési módozatok rövid bemutatása után az állami ügyvitelben mindjobban elterjedt, az érkező és kimenő posta rendezését megkönnyítő, tulajdonképpeni pallium-rendszert méltatja. A továbbiakban iratrendezési terveket vázol, majd példaképpen saját levéltára (a Haut-Rhin megyei levéltár) selejtezési szabályzatát ismerteti, s egy selejtezési jegyzék-mintát is közöl. — A Szabad Fórum rovatban a párizsi országos levéltár levéltárosa, ELISABETH DUNÁN a könyvtáros-levéltáros problémát veti fel, konkrét esetekre hivatkozva, amikor a gyűjtőköri elhatárolás hiánya, a szakmai túlbuzgóság, vagy a szakember-hiány miatt a feladatok szinte elválaszthatatlanul összemosódnak. — A Krónika rovatban az 54. számban megkezdett és jelen számban folytatott közlemény GUY DUBOSCQ tollából a megyei levéltárak 1964—1965. évi működésének sommás beszámolóját adja, anyagi ellátottságát, rendezettségi állapotát mutatja be röviden, egységes szerkesztési alapelvek szerint, a levéltárak székhelyének betűrendjében. — A francia levéltárosok 1966 októberében Aix-en-Provence-ban megrendezett XIII. kongreszszusának rövid ismertetését a francia levéltárosok baráti és szakmai egyesülete ugyanebben az időben megrendezett közgyűlésének beszámolója követi. A francia levéltárak leltárkiadási programjának regionális szintű egységesítése érdekében felvetett javaslatot à közgyűlés nem fogadja el. Az elfő-