Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Bányapolgárok a forradalomban : az 1848. évi országos bányászati értekezlet jegyzőkönyve / 325–352. o.

Bányapolgárok a forradalomban 327 tenni, mint ahogy Ausztriában is tagja volt annak a bizottságnak, amit a császár 1846-ban az osztrák kőszénbányatörvény megtárgyalására Bécsbe összehívott. Egyben gratulál Kossuthnak, hogy tehetségeit olyan téren érvényesíti, amelyen az ország gazdagságára és sorsára nagy befolyást gyakorolhat.

8 A bányatörvényszékek, ill. azok helyettességeinek felszólítására a bányatársulatok gyűléseket hívtak össze s azokon a bányapolgárok nagy lelkesedéssel fogadván a miniszteri rendeletet, küldötteiket megválasztották. így a dobsinai bányák igazgatói és az ottani bányapolgárok május 2-án azt írják, hogy ők „a régi rendszerbül kicsírázott sérelmek és panaszaink, nemkülönben kívánataink és bányászati szükségeink előterjesztésére" a város ügyvédjét, Sziklay Edét és főjegyzőjét, Gömöry Jánost választották meg, akik „jogaink s kívánataink mellett egyaránt felszólalni képesek".

7 Meg kell jegyezni, hogy Gömöry nem bányapolgár, hanem Coburg-Koháry Ferdinánd alkalmazottjaként a gömöri vasművek igazgatója volt. Az értekezlet előtti napokban — az újságban közölt felszólításra — a Pesti Hírlap szerkesztőségéhez is, a pénzügyminisztériumhoz is érkeztek a bányaügyet érintő javaslatok, különböző személyek tollából. Az a Turzó álnéven író szerző, akinek Magyar bányaügy c. cikkét a Pesti Hírlap április 28-án közölte, amint írásából kitűnik, tekintélyes felsőmagyarországi bányapolgár volt, aki részt vett annak idején az 1843/44-i bányatörvényjavaslat előkészítésének munkájában. A cikkíró mindenekelőtt a bányabíráskodásnak a kincstári bányakezeléstől való különválasztását sürgeti, továbbá a réz beváltási árának felemelését. A felsőmagyarországi bányapolgárság — mint írja — már márciusban Bécshez folyamodott a rézbeváltás ügyében, amelynek rendszere ellenkezik a tulajdon sérthetetlenségének elvével és a magánbányaipar érdekeivel. Most a magyar pénzügyminiszternek kellene a beváltási árat felemelnie. A szerző egyébként azt javasolja, küldjön ki a miniszter biztosokat az egyes bányakerületekbe, „hogy ott a bányaiparosoknál fölvilágosítást szerezzenek, mert a kincstári elemet semmi esetre sem ismerhetjük el óhajtásainkra nézve alkalmas közbenjárónkul a magyar kormánynál." A fent idézett cikkhez hasonlóan új bányatörvény létrehozását sürgeti, és az ércbeváltási rendszer megváltoztatását javasolja a miniszterhez írt április 14-i beadványában Grünschnek János, a zsarapóbányai (Máramaros m.) Anna, Ilona és Antal bányatársulat küldötte.

8 A bányapolgárok nem nemesi birtokos, polgári tőkés vállalkozó csoportjának hangja szólal meg Várhegyi Ágoston bazini bányahűbéresnek a miniszterhez intézett beadványában: „...ha a magyar bányaművelés tetemes kárára, önkényes és magányos akadályok és gátok vettethetnek mind a sz. kir. városok vagy földesuradalom részérül, az azoknak földén létező bányazatok eránt, mint p.o. itten, jelenleg a sz. kir. Bazin városa és gróf Pálffy Ferenc uradalmuk részérül, amely földen ti. az alázatos alulírt bányahűbéres bányazata van, és ha azok önkénytelenségek Főbb Helyiül el nem háríttatnának, sőt ha a szokásban levő bányai kiváltságok megszüntetése és eltörlése Magyarországban sanctionáltatnék, akkor lehetetlen volna a bányaművelést tovább űzni, és annál kevésbbé ugyanaztot nagyobb és szebb fokon helyeztetni, ami pedig csak a magányos vállalatok által hasznosabban eszközöltethetik."

8 Várhegyi a bányapolgárságnak azt a csoportját képviseli, amely a rendi országgyűléseken nem kapott helyet, s amely most azt remélte, hogy az országos bányászati értekezleten befolyáshoz juthat. Ismét más színt képviselnek Jávorik Józsefnek a bánsági bányászat szabályozására irányuló, 6 OL H 27. (Pénzügyminisztérium, Bányászati osztály, osztályigazgatói iratok) 1848. évi 9. sz. 7 OL H 27. 1848. évi 29. sz. — A felsőmagyarországi bányakerület küldöttei a következők voltak; Az iglói bányatörvényszéki helyettesség területéről a) a felsőmagyarországi egyetemes bányapolgárság részéről gr. Andrássy György elnök, Máriássy Mihály alelnök, Probstner András, Sponer Tivadar, Walko József és Koczok József bányapolgári ülnökök, Trangous József és Fest Imre bányapolgári jegyzők, Melczer Samu bányapolgári pénztárnok, Trangous Lajos, Palczmann György, Juhoss Gyula és Cornides Lajos bányapolgárok; b) Paternosterbánya részéről annak birtokosa Geiszberg Ferenc; az aranyidkai Mátyás- és József bánya részéről azok igazgatója Tutschnag János. A rozsnyói bányatörvényszéki helyettesség területéről; a) a rimavölgyi „Coalitio" részéről Kubinyi Vilmos, Rombauer Tivadar és Ratkó Miklós főügyész; b) a murányvölgyi „Unió" részéről Benkár József másodmagával; с) a csetnekvölgyi „Concordia" részéről Nagy Károly, Kirinyi Kornél és Czibur Lajos; d) a Czékus-féle podhorai és süvetei vasművek részéről Ragályi Ferdinánd és Czékus Imre ; e) a nagyszlabosi vaskohó részéről Sziklay Ede részvényes ; f) a csetneki vaskohó részéről Benedicty Daniel részvényes és igazgató; g) a berzetei vaskohó részéről Vass Elek; h) a redovai vasmű részéről Vass Elek ; i) Dobsina város Coburg hercegnek haszonbérbe adott vasműve, valamint az ottani bányák részéről Szilay Ede és Gömöry János; k) a rozsnyói, csucsomi, rudnói, nadabulai, nagy- és kisveszverési, henckói és alsósajói bányabirtokosok részéről Vass Elek. Lásd: OL H 27. 1848. évi 37. sz. 8 OL H 27. 1848. évi 43. sz.