Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Bányapolgárok a forradalomban : az 1848. évi országos bányászati értekezlet jegyzőkönyve / 325–352. o.

326 Sashegyi Oszkár sét meg sem várva, „via facti" szereztek maguknak igazságot. Ilymódon a kincstár már a forradalom előtt sem tudott a bányapolgárokkal szemben minden esetben a maga állásponjának érvényt szerezni. Az 1848. év a bányászati viszonyok terén is forradalmi változásokat, olyan strukturális átalakulást hozott, amelyben egy már hosszú évtizedek óta érlelődő történelmi folyamat eredményei nyertek kifejezést. Batthyány Lajos gróf, az első magyar miniszterelnök, 1848. április 3-án terjesztette ki a minisztérium főhatóságát a bányászati ügyek egész területére. E napon elrendelte a bányakerületek főigazgatóinak, hogy ezentúl Béccsel csak addig és annyi érintkezésbe bocsátkozzanak, amíg és amennyi a bányaművelés folytatásához okvetlenül szükséges, s minden további számadást a minisztérium elébe terjesszenek. Egyben megtiltotta bányászati szállítmányok Bécsbe irányítását, s ehelyett elrendelte, hogy minden az országban termelt arany a körmöci pénzverőházba küldessék. A magyar minisztériumon belül a bányászati ügyek irányítását Kossuth Lajos pénzügyminiszter vette át. Kossuth mindenekelőtt tájékozódni akart a folyamatban levő bányaügyek felől. Ezért már áprilisban megindultak a tárgyalások a magyarországi bányaügyek Bécsben levő iratainak átadásáról. Kossuth az osztrák közmunka- és bányaügyi miniszternek május elsejét jelölte meg ama időpontként, amelytől kezdve a magyarországi bányaügyek irányítását átveszi. É nappal kezdte meg működését az általa szervezett pénzügyminisztérium, s annak bányászati osztálya, élén Trangous Lajos osztályigazgatóval. Trangous iglói ügyvéd, a felsőmagyarországi bányapolgárok egyesületének alelnöke, maga is bányabirtokos volt, az iglói bányászat neki köszönhette, hogy a harmincas évek óta újból virágzásnak indult.'

2 Az a körülmény, hogy Kossuth a bányászati osztály élére nem kincstári embert, hanem bányapolgárt helyezett, a bányapolgárságban azt a reményt kelthette, hogy az első magyar felelős minisztérium az ő érdekeit messzemenően figyelembe veszi majd. Még mielőtt Trangous hivatalát elfoglalta volna, Kossuth április 19-én levélben meghívta a négy bányakerület vezetőit május 15-re Pestre, hogy ott részt vegyenek „a magyar bányászatnak jövőrei elrendezése érdekében tartandó tanácskozmányban". Ez alkalommal magukkal kellett hozniuk mindazokat a kimutatásokat, amelyekből a miniszter tájékozódhatott a bányászat állapotáról, a meglevő készletekről, pénzekről és a május hóra szükséges pénzellátmány összegéről. A levél tervezetéhez Kossuth még sajátkezűleg a következő mondatot fűzte hozzá: „Meghagyván Önnek, hogy a bányászatnak felakadás nélküli folytattatása iránt felelősség mellett gondja legyen.

3 Ugyanakkor az a gondolat is felmerült, hogy a bányászati ügyekben nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező más szakembereket is értekezletre hívják össze. A Pesti Hírlap április 21-i számának hivatalos rovata közzé is tette azt az értesítést, amely szerint Kossuth nemcsak az országos bányakerületek igazgatóit, hanem a magán bányásztársulatok küldötteit is összehívta május 15-re Budapestre, avégett, hogy velük együttesen és külön is értekezzen a nemzetgazdaság e fontos ágának problémáiról. Az újságközlemény szerint a pénzügyminiszter „minden szakértőnek célszerű javaslatait s az alkalmas egyéniségek feltalálása iránti ismertetéseit kedvesen veendi, mert szorosan el van határozva, az ország hivatalainak betöltésében, minden kegyosztási hajlamtól távol, egyedül az érdemre és képességre tekinteni." A bányapolgárok meghívására tulajdonképpen csak néhány nappal az újságközlemény megjelenése után került sor: Kossuth április 24-én közölte a négy kerületi bányatörvényszékkel, hogy össze kívánja hívatni a magán bányatársulatok küldötteit avégből, hogy velük arról értekezzen, miként lehetne az országos jövedelmek érdekeit a magánbányászat felvirágoztatásával összeegyeztetni. Meghagyta tehát a bányatörvényszékeknek, hogy erről a bányatársulatokat értesítsék azzal, hogy „haladéktalanul oly küldötteket válasszanak, s a kitűzött napon (május 15-én) Budapesten megjelenésre utasítsák, kik nem kevésbé a bányamívelésnek minden ágazataiban jártasok, mint a statusgazdászat ezen fontos ágának viszonyaiban úgy jog, mint országgazdászati tekintetben avatottak." A nagyobb társulatok és vállalatok több küldöttel is képviseltethették magukat.

4 Két nappal később, április 26-án Kossuth személy szerint is meghívatta az értekezleten való részvételre Miesbach Alajos kőszénbányavállalkozót. A míghívólevelet az akkor Kossuthot helyettesítő Pulszky Ferenc státustitkár kiadványozta.

8 Miesbach nagystílű vállalkozóra valló, elegánsan fogalmazott és kiállított válaszlevélben közölte Pulszkyval, hogy a meghívásnak eleget tesz. Magyarországot második hazájának érzi — írja ebben — s annak minden erejével igyekszik szolgálatokat 2 Münnich Ferenc: Igló kir. korona- és bányaváros története. Igló 1896. 440.1. 3 OL H 20 (Országos Levéltár, 1848/49-i minisztériumi levéltár, Pénzügyminisztérium, elnöki iratok), 1848. évi 16. sz. Az irat szövegét közölte Sinkovics István, Kossuth Lajos az első magyar felelős minisztériumban, Budapest 1957. 43.1. * OL H 20. 1848. évi 89. sz., Sinkovics i. m. 65. 1. 5 OL H 20. 1848. évi 99. sz. Sinkovics i. m. 78. 1.