Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Borsa Iván: A levéltári szintek kérdéséhez / 21–35. o.

A levéltári szintek kérdéséhez 31 alatt helyezkedik el és a levéltár teljes anyaga megjelenik ezen a szinten. Egy ilyen felső szint kialakítása természetesen nem zárja ki azt, hogy a levéltári intézmény a szint és a fondszint között — igényeinek megfelelő, tetszőleges és a szükséghez képest változó számban — további szinteket alakítson ki. Annak sincs akadálya, hogy a levéltár a közbeeső szintek számát maximálja, ahogy azt a Magyar Országos Levéltár tette, amikor a szekció- és a fondszint között csak egyetlen szintet engedélyezett. Ahogy a bécsi Hofkammerarchiv példája mutatja, e közbeeső felső szinteket nélkülözni is lehet. A levéltári intézmények meglehetős változatossággal alakították ki felső szintjeiket. Sok esetben nem is egy, hanem több megoldást is választottak vagy maguk választotta rendszerüket nem érvényesítették oly következetességgel, mint ahogy azt a Magyar Országos Levéltár tette. A fentiek alapján a felső levéltári szinteket az alábbiak szerint lehet felvázolni: 1. LEVÉLTÁRI INTÉZMÉNY. A levéltári anyagot őrző intézmény szintje. (Ennél magasabb szintek is elképzelhetők, ha a rendszerezés több levéltári intézményre vagy különösen, ha több ország levéltári intézményeire is kiterjed. Ezt az esetet azonban vizsgálódási körünkön kívül hagytuk, hogy a legáltalánosabban alkalmazható kategóriákat megtalálhassuk.) 2. a) Szekció, fondfőcsoport vagy más elnevezésű kategória, ha egy intézmény teljes anyagát ilyen szinten tagolja. b) Fondnál magasabb egyéb szintek a levéltári intézmény belső tagolódásától és elhatározásától függően. 3. FOND. (Az egyes országok, sőt egyes levéltárak között is vannak felfogásbeli eltérések, hogy mit tekintsenek fondnak. Általában egy szerv működése során létrejött levéltári anyagot kell fondnak tekinteni. Fondnak kell tekinteni a mesterségesen létrehozott, ún. gyűjtemény jellegű fondokat is.) Miként a levéltári szintek alsó régiójában, úgy itt is két konstans, sohasem nélkülözhető szintet sikerült megállapítani, a LEVÉLTÁRI INTÉZMÉNY (1.) és a FOND (3.) szintjét. A kettő között elhelyezkedő szintek száma változékony, de teljes hiányuk is lehetséges. (A fenti megállapítás után önként adódik a kérdés : Miért hiányzik a Magyar Országos Levéltár által meghonosított „állag" szintje a felső régió szintjei közül? Láttuk, hogy nem valamennyi fond tagolódik állagokra. A felső régió alsó határának elméleti kialakításánál elengedhetetlen volt, hogy az alsó határt jelentő szint konstans legyen, s ez csak a fond szintje lehetett. így az állagszint, amely a Magyar Országos Levéltár esetében vitathatatlanul kell, hogy a felső régió tagja legyen, elméletileg a középső régióba tartozik.) * A levéltári szintek alsó és felső régióinak a fentiek szerint közös vonása, hogy felső és alsó határukat állandó, minden esetben meglevő szintek alkotják, s az akcidentális, a szükségnek és igénynek megfelelően kialakított szintek ezek között helyezkednek el. Vajon milyen jellegűek azok a levéltári szintek, amelyek a felső és az alsó régió szintjei között helyezkednek el, vagyis milyen jellegűek a középső régió szintjei? A magyar központi közigazgatás köréből vett és e cikk elején közölt példa szerint a fondszint és az ügyiratszint között — az Országos Levéltárban alkalmazott állagszinten kívül további 3 szintet találunk, a gazdasági levéltári példa esetében