Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Mályusz Elemér: A „csúti főesperesség” / 271–277. o.

A „csuti főesperesség" 271 Gsúttal, annak ellenére sem, hogy az 1232-i adat ide nem tartozásával még nem volt tisztában. О kitűnő történetírói érzékkel nem az intézmények felől kiindulva a két főesperességről fennmaradt néhány megemlékezést vizsgálgatta, hanem az 1264-ben említett László mester főesperes valamennyi életrajzi adatát csoportosította, hogy a segítségükkel megrajzolt pályához viszonyítsa a magukban oly hallgatag indiciumokat.

10 Nem az egyedüli volt azonban, aki megírta a főesperes életét. Ennek kancelláriai működését Fejérpataky László tisztázta,

11 mint az esztergomi káptalan tagjának szereplését pedig Kollányi Ferenc részletezte.

12 Mindez talán túlzás is volt, történetkutatóink buzgalma azonban eleven cáfolat, mintha főesperesünk mellőzésben részesült volna. Nem negyedik életrajzot óhajtunk most összeállítani, csupán a már készen álló kép körvonalait próbáljuk erősebben meghúzni. Elsősorban a László mester könyvtárának nagyságából és jellegéből levonható tanulságokra utalunk, amint azokat Ivánka Endre gondos mérlegeléssel megállapította.

13 Ezek szerint Bolognában tanult s inkább egyházjogász, mint teológus volt. Érdeklődésére jellemzően teológiai könyvei közt egy sincs, amely a XIII. századból származna, azok tehát — a korhoz viszonyítva — nem modernek, ellenben római jogi és kánonjogi könyvtára nemcsak egy színvonalra állítható a bolognai tanárokéival, hanem kiválik közülök gazdagságával. Egyetlen oly könyv van, amely a 70-es években Bolognában is forgalomban volt, a könyvek jegyzékét tartalmazó 1277-i végrendeletből azonban hiányzik: Susai Henrik ostiai bíboros-püspök „Summa super titulis decretalium" című műve. Ivánka ötletes magyarázata szerint azért, mert a híres „Ostiensis" ( + 1271) Parisban tanított, s így főesperesünk bolognai tanulása idején könyvét itt még valószínűleg nem használták. Amiről a könyvtár tanúskodik, pontosan ugyanazt tükrözik az életpálya mozzanatai. László mester legelső említése alkalmával, 1262-ben IV. Béla familiáris clericusa, a következő évben a királyi udvar nótárius familiarisa, ugyanaz 1265-ben, s hogy mennyire bizalmas tanácsadója az uralkodónak, azt éppen 1262-i szereplése mutatja, amikor másodmagával, a királyi lovászmesterrel ő képviseli urát az ifjabb királlyal, Istvánnal folytatott tárgyalásokon, segítve az atya és fia közt kirobbant polgárháborút lecsendesíteni. Ily bizalmas munkakörét megtartotta később is, élete végéig, amikor már nem nevezték kancelláriai jegyzőnek. Különböző jellegű megemlékezések bizonyítják ezt. így végrendeletének utalása saját költségén, leginkább királyi udvari keresetéből szerzett házaira,

14 IV. László 1279-i megjegyzése, hogy udvarában feküdt betegen,

15 ugyanő és IV. Béla dicséretei s kitüntető adományai jutalmul szolgálataiért, amelyeket rajtuk kívül V. Istvánnak is tett az ország érdekében, főleg mint követ sok király és a pápa udvarában.

16 Három király uralmát átfogó diplomáciai és államkormányzati ténykedéséhez illően egyenletesen sima volt egyházi pályafutása. 1262-ben mint honti főesperes lép elénk, s ezt a javadalmát 10 I. m. II. k. Strigonii 1882. 139. sk. 1. 11 A királyi kancellária az Árpádok korában. Budapest 1885. 110. sk. 1. 12 Esztergomi kanonokok 1100—1900. Esztergom 1900. 14. sk. 1. 13 László mester esztergomi prépost könyvtára 1277-ben. Theologia 4 (1937) 216—222. 1. Deux catalogues de bibliothèque de la Hongrie médiévale et ce qu'ils nous enseignent. Mediaevale and Renaissance Studies 4 (1958) 154—162.1. 14 domorum propriis meis sumptibus factarum et maxime de questu curie regie et etiam pro certo pretio. (Krtauz i. m. II. k. 72.1.) 15 in lecto egritudinis in nostra curia constitutus. (U. a. IL k. 115.1.) 16 Ua. II. k. 41, 74.1.