Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Iványi Emma: Klapka György iratai, 1848–1892 : Párizsban élő unokájának ajándéka / 245–270. o.
Klapka György iratai 1848—1892 263 12. St. Ange, 1861. november 19. Kiss Miklós levele Klapka Györgyhöz: európai és magyarországi híreket közöl Thouvenel külügyminiszter tájékoztatása alapján Kedves Gyurim, ím megírom a közügyek iránt tegnap ígért levelet. A déli-slave kérdésben összecompilált röpiratot is elküldöm a mai postával, olvasd át, tedd meg correctióidat úgy, amint jónak látod. Th(ouvenel) igen helyesnek találja s csak azt az észrevételt tette, hogy a horvátok aligha sértve nem fogják érezni magukat s ebben gondolom, igazuk is van, majd segítek rajta s megszelídítem a kifejezéseket. Küldd vissza, mihelyt elolvastad. Th(ouvenel) hozta elől tegnapelőtt a cs(ászár)hoz beadott memoirodat, közölte vele a Nagy Úr, igen importansnak találja, de hijjába! nem ad semmi határozott választ. Az az egy mégis jó, hogy Tillos vissza fog hívatni, ki egyébiránt nagyon beteg s helyébe Beclard fog menni, ugyanaz, ki Beyrouthba(n) volt francia comissarms, jó, szelíd, engedelmes ember. Tasni vagy Tastu Belgrádban már rég kapott jobb utasításokat. Ennyit tudok memoárodra nézve. Elfelejtem mondani, hogy egy francia ad hoà b memoárt adtam be én is a horvát—magyar kérdésben; explicative, de nem igen hosszú; azonfelül írtam sajátkezűleg Horvátországban Jankovics, Erdődy Muki, Pejácsevics Péter, Bedekovics Kálmán s Pásztory Józsinak, mind régi s személyes barátim s Kvaternyik ellen vannak s ámbár Ausztriáiul nem akarnak elválni színleg, de a magyar koronáiul sem. Ezek a mi igazi barátink, s ezeket bátorítani kell minden áron, többnyire felfüggesztett főispánok. Igen örvendetes dolog az, hogy a h(erce)g 66 tökéletesen visszanyerte befolyását a cs(ászár)ra s Fouldnak 67 a minisztériumbani lépése egyedül az б műve, most Valefszky megbuktatásán működik s azt mondja szomszédom, 68 hogy 4—5 hét alatt meglesz, s így a pénzügy s a státusminiszteri tárca együtt Fould kezébe lesz, ki a h(erce)gnek s szomszédomnak igen jó barátja. Hogy Omer basa megverte a felkelőket, az annyibul importáns nagyon, mert Th(ouvenel) nálam kapván a hírt, így szólt, átnyújtván nekem a sürgönyt: „Voilà une très mauvaise nouvelle, c'est très fâcheux, c'est contrariant" — ebbül láthatod, hogy a francia kormány sympathizál erősen a déli slave felkelőkkel. Határozottan Mihály h(erce)get óhajtják a déli slave trónra, s így szólnak: „Nous verrons si Michel osera maintenant, il est temps" — s midőn én erre azt felelém, „hát mért nem segítik, ha tettel nem, legalább szóval", — így szól a válasz: „Hó mon ami, cela nous mènerait trop loin, car Michel n'est pas seul qui nous sollicite" stb. A Portához küldött utolsó francia tanács azt ajánlja, hogy adjon tökéletes függetlenséget az európai keresztyén tartományoknak, különben elvész okvetlenül. Bécsi hírek szerént Schmerling a napokban le fog lépni, s helyébe Eszterházy Móric, Palinak testvére 687 " fog jönni. A bécsi feudális párt erőnek erejével felkelést akar előidézni hazánkban, mint te is mondod a memoárban, Schmerling azonban ennek ellene van s főleg ezért lép le, így szól a követi jelentés. F(erenc) József lemegyen Pestre s hosszasabb ideig fog ott mulatni. Velencéérti alkudozásokbul egy szó sem igaz. Ausztria s Törökország közt semminemű szövetség nem köttetett, mint a lapok beszélik újabb időben. 65 Bedekovics Kálmán (1818—1889) Várasd megyei birtokos, a magyar'—horvát unió híve, 1867 után az első horvát—szlavón—dalmát miniszter; Erdődy Nepcmuk János gróf (1794—1879) 1848-ban fiumei kormányzó; Kvaternyik Eugen (1825—1873) ügyvéd horvát képviselő, 1859-ben a magyarokkal való kapcsolat ellen fordult. Jankovics, Pásztory József, Pejácsevics Péter horvátországi politikusok. Ez és a további kiemelések Kiss Miklóstól származnak. ee Napóleon Jérôme * 7 Fould Achille (18CC—1867) francia pénzügyminiszter, III. Napóleon híve. — Walewski, Florian Alexandre (181C—1868) 1855— 1860-ban francia külügyminiszter. 68 Thouvenel külügyminiszter. e8/ ° Esterházy Móric gróf (1807—1810) diplomata, konzervatív politikus, 1861-ben Schmerling kormányában tárcanélküli miniszterséget vállalt. — Esterházy Pál gróf (1815—1877) emigráns, 1861-től itthon honvédegyleti elnök.
