Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Iványi Emma: Klapka György iratai, 1848–1892 : Párizsban élő unokájának ajándéka / 245–270. o.
256 Iványi Emma Görgey a felhatalmazást nem fogadja el, hacsak le nem mond a kormány, s a főhatalom neki f át nem adatik. Csányi, Vukovics és Aulich felszólítják a többi minisztereket, jöjjenek tanácsba. Senki sem volt otthon. Várni sokáig nem lehetett. Felszólíták tehát Kossuthot, mondjon le. Ő lemond, a maga és minisztérium nevében, s megy azonnal Radnára. Megérkezvén Csányihoz Kossuth lemondása, én ís odavetődtem, csak történetesen nem tudván semmit azokról, mik a miniszteri tanács szétoszlása, 11 óra óta történtek. Űj-Aradon voltam privát ügyben. Csányi unszol, írjam alá Kossuth s magam lemondását. Én minisztertanácsot sürgetek előbb. Küldtünk ismét Szemeréhez és Batthyányhoz. Már nem voltak Aradon. Tudták pedig, mi történik, mert Vukovics beszélt elindultok előtt velők, s megmondta nekik. Ekkor én is aláírtam látván, hogy teljes minisztertanácsot tartani többé nem lehet. Egy óra múlva én is fogattam s elutaztam. íme ez a rövid vázlata azoknak, miket mint oculatus testis 41 tudok. A többit csak úgy tudod, mint én. Ha egynémit részletben is akarnál hallani, mit tán tudsz, írd meg, szívesen tudósítlak. Engem mondhatatlanul megszomorított Kázmér 42 cikke. Kossuthnak kinek ártani akart legkevesebbet ártott, többet az ügynek és magának. Eszére nem, csak szenvedélyére ügyelt, midőn cikkét írta. Ő és Kossuth többé nem békülhetnek ki, s miután Kossuth, míg él, mindig'élén marad ügyünknek, Kázmér magát egészen megsemmisítette. Mondd meg igen szép üdvözletemet a jó és szép grófnénak. 43 Isten áldjon, édes barátom ölellek igaz barátod Horváth (Mihály) Sajátkezű. 3. Nizza (Grand Maison Avigdor), 1854. február 24. Horváth Mihály levele Klapka Györgyhöz, többek között Zrínyi Ilona Konstantinápolyi sírjáról [A levél elején Horváth Mihály az emigráció szerinte legsürgősebb teendőiről s a Kossuthtal való együttműködés kérdéséről fejti ki véleményét] „Az esemény, melyet Czetz 44 Zrínyi Ilona sírjáról és holttestéről elbeszélt, nagyon érdekelt bennünket, kivált, gondolhatod, engemet. Azonban ezt nem elég úgy simpliciter egy harmadik elbeszéléséből tudni, hogy a történetben is hiteles tényül lehessen rá hivatkozni. Ezt pedig én nagyon szeretném tenni munkámban. És nem érdemli-e meg azt tőlünk a hős asszony, hogy még hideg tetemeiről is megemlékezzünk? Kérlek tehát, édes barátom, légy szíves e tényről hiteles adatokat szerezni. Tudd meg azon öreg úrtól, ki nektek azt elbeszélte, melyik klastromban találták a sírt, és azután szíveskedjél a barátoktól, kiknél ez történt, írott i5 adatot szerezni. Ott náluk kétségen kívül lesz arról valami írva; vagy legalább lesz még azon szerzetesek közt valaki, aki mint szemmel látó 41 Szemtanú. — Vö. : Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben, II. kiadás, III. k., Pest, 1872. 355^68. 1., és: Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, Bp., 1927. 9—21.1. " Batthyány Kázmér gróf (1807—1854), Szemere kormányának egykori külügyminisztere. A cikket Szemerével együtt írta Kossuth amerikai tartózkodása idején. 43 Károlyi Györgyné Zichy Karolin grófnő (1818—1902), Batthyány Lajos sógornője, emigrációban élt. 44 Czetz János (1822—1904) honvédtábornok, emigráns: 1860-ban Argentínába vándorolt ki. 45 Kiemelés Horváth Mihálytól. 46 Klapka tábornok 1853 őszén, az orosz—török háború kitörése után Konstantinápolyba utazott s felajánlotta katonai szolgálatait a török kormánynak, mivel a háború kimenetelétől várta az új magyar szabadságharc megindítását. A török kormány barátsággal fogadta, de Ausztriától tartva, nem alkalmazta hadseregében.
