Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Iványi Emma: Klapka György iratai, 1848–1892 : Párizsban élő unokájának ajándéka / 245–270. o.

252 Iványi Emma háború s ennek gyors befejezése után az újabb útkeresés) időszakával kapcsolatos eddigi ismereteinket. Klapka fogalmazványai és másolatai között szintén vannak másolatok Kossuthhoz írt levelekről is, de mivel ezekre nem mindig írta rá, kinek szól az elküldött levél, azonosításukhoz még bizonyos elemző munkára van szükség. Élénk levelezésben állt Klapka az emigráció másik kiemelkedő szereplőjével, Teleki László gróffal Levelezésük és barátságuk 1849-től 1854-ig,

33 majd 1857-től egészen Teleki 1860 decemberében, Drezdában történt elfogatásáig folyamatos volt. Ezekből a levelekből az emigráció legbensőbb politikai terveiről, a világ előtt ritkán hangoztatott gondolatairól értesülünk. Nagy részüket Klapka közzé is tette az Emlékeimből c. 1886-ban megjelent munkája függelékében. Klapka mint hivatásos katona az emigrációban is sorsközösséget érzett volt katona bajtársaival, akik közül többen együtt élték át vele Komárom ostromát, s mellette voltak az olaszországi magyar légióban és az 1866-os porosz háborúban (pl. Czetz János, Földváry Károly, Gál Sándor, Gelich Richárd, Krivácsy József, Kupa Hümér, a már említett Mednyánszky Sándor, Mogyoródy Adolf, Óváry Lipót, Palóczy Tamás, Perczel Mór, Szabó Imre, Szodfriedt Nándor, Türr István, Vetter Antal). Ezek közül legközelebbi barátai Czetz, Mednyánszky és Szabó Imre voltak. Czetz János tábornok 1850-től 1860-ig, Buenos Airesbe való kivándorlásáig sűrűn írt neki, különösen 1850 és 1853 között, amikor együtt dolgoztak szabadságharcos emlékirataikon s Klapka más munkák juttatásával is próbált segíteni minden anyagi támasz nélkül álló bajtársán. Türr Istvánnal Olaszországban, Garibaldi környezetében került kapcsolatba. A Törökországban letelepedett- s törökké lett bajtársak közül Frits Gusztáv (Skender bey), Guyon Richárd (Kursid pasa), Kmety György (Ismail pasa), br. Stein Miksa (Ferhad pasa), a törökök közül Mehemed bey és Omer ezredes található a levélírók között. Kapcsolatot tartott Klapka a lengyel emigráció vezetőivel is, különösen az 1863. évi lengyel felkelés idején (L: Idzikowski, Lubanski, Lubomirski, Lüders, Miroslawski, Ordega, Zamoiski és a Napoleon Jérôme környezetében élő, már elfranciásodott Zgliniczki leveleit).

34 Ezenkívül felhívjuk a figyelmet a következő levélírókra, mint akiknek közlései általában jelentősek: Almásy Pál, a debreceni képviselőház v. alelnöke; Andrássy Gyula, a későbbi miniszterelnök; Batthyány Kázmér v. külügyminiszter; a Bethlen család több emigráns tagja; Buda Sándor, bukaresti és olaszországi ügyvivő; Chassin Charles Louis, francia történész és író; Crouy-Chanel herceg, magyar trónkövetelő; Csáky Tivadar és Komáromy György, akiknek különösen a porosz háborút megelőző hazai és emigrációs szervezkedésben volt szerepük; Éber Nándor újságíró, a Times tudósítója ; Figyelmessy Fülöp amerikai emigráns ; Frigyesy Gusztáv, Garibaldi lelkes híve ; Gorove István v. kormánybiztos ; Horn Ede publicista ; Ihász Dániel ezredes, az olaszországi légió egyik főtisztje; Irányi Dániel publicista; Kertbeny Károly író; Lemmi Adriano, Mazzini ágense; Lónyay Menyhért miniszterelnök; a montenegrói herceg (Vladimir); az olasz kormányok tagjai; olasz és francia konzulok és egyéb 33 Ezután egyidőre összetűztek, párbajt is vívtak. Vö.: Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai és emigrációs működése, Bp., 1936. 25.1. — Klapkának Telekihez írt s. k. leveleit 1.: Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Oct. Hung. 441. (1850—1860. között). Ugyanitt vannak Karacsay Sándorhoz írt levelei is. 34 A levelezésből az is kitűnik, hogy a két emigráció között bizonyos féltékenység és versengés is volt.