Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vörös Károly: A mikrofilmpublikációhoz / 233–243. o.
A mikrofilmpublikációhoz 241 kell eljárni: megadva a kiadót, a címzettet és a rövid tárgyat; a jelzetet pedig az irat eredetiségére vonatkozó meghatározásokkal kell kiegészíteni. Kérdés, hogy a tájékoztatás mennyiben tartalmazzon az egyes iratokhoz szóló konkrét jegyzeteket, magyarázatokat. Ügy véljük, hogy ebben nem szabad takarékosnak lennünk, már csak azért sem, mert az iratok nem egyetlen fondból származván, a közösen, bevezetésben megmagyarázható dolgok száma szükségképpen csekélyebb lesz. Személy- és helynévre mindig a tájékoztató végén álló, igen aprólékosan részletes személy- és helymutatónak kell utalnia, személy esetén azok legfontosabb és ezenkívül minden, a tárgy megértéséhez szükséges életrajzi adataival. Külön tárgyi mutatóban kell összevonni az általánosabb érvényű fogalmakat, azok szükséges magyarázataival. Az olyan egyedi magyarázatokat azonban, melyek csak egy-egy iratnak, vagy egy-egy passzusának jobb megértését segítik elő, az előbb említett iratjegyzékben lehet megadni az illető irat címe után. Ugyancsak itt közölhetők az irat más, közzétett iratokkal való kapcsolatára történő hivatkozások, utalások. 6. Persze, ezek után még inkább felmerül a kérdés: a javaslatunk szerint készítendő tematikus mikrofilm-publikáció megjelenését és használhatóságát tekintve miben fog különbözni a hagyományos forráskiadványtól? Nem restelljük azt mondani: semmiben. Illetve csupán egyben (igaz, hogy döntő jelentőségű vonatkozásban): a probléma forrásbázisának teljességében. Úgy véljük azonban nem is szükséges, hogy másban is különbözzék: az amerikai gyakorlatban — ha kialakulásának minden indítéka ismeretlen is előttünk — leírásának alapján elég szánalmasnak tűnik a problémának csak kereskedelmi és csak technikai szempontból történő kezelése. A történetírás és benne nem utolsó sorban a forráskiadói tevékenység végülis mégsem elsősorban kereskedelmi kérdés, hanem tudatformálás is, amit igazán nem befolyásolhat elsődlegesen a film hosszúsága. Amivel nem a technikai problémák jelentőségét akarjuk lekicsinyelni, csak azt akarjuk kiemelni, hogy az adott forrásbázis használati körének kitágítását — mint azt már egész fenti fejtegetésünk is talán sejtteti — alapvetően nem technikai, hanem tudományos problémának tekintjük. Olyan problémának, melynek megoldásához a tudomány hagyományos, eddig jól bevált módszertani megoldásait továbbra is igénybe veendőnek, sőt a kínálkozó technikai lehetőségekkel éppenséggel továbbfejlesztendőnek tartjuk. 7. Nyilvánvaló, hogy ilyen igények mellett a mikrofilmpublikáció mind tudományos, mind technikai lebonyolítása az amerikai tapasztalatok alapján megállapíthatókhoz képest jóval bonyolultabb szervezést és kivitelezést igényel. Tudományosan adott esetben országos szintű adatfeltárást is igényelhet, — olyan munkát, melynek szervezése az eddigi hasonló feltárások tapasztalatainak alapján korántsem látszik egyszerűnek és gyorsnak, — valamint a feltárt anyagból a publikáció összeállítóinak éppen az anyag mennyiségénél fogva, minden eddigi forráskiadói tevékenységét meghaladó fölényes és biztos anyagismeretét; — és ezenkívül nem csekély időt. A hagyományos forráskiadásból jól ismert, de itt — bár a válogatás gondjától mentesített — az anyag gyűjtőkörének és mennyiségi dimenzióinak kitágulásánál fogva részben már minőségileg is új problémákat jelentő munka ez. Technikailag igényli mindenekelőtt az adott esetben hatalmas mennyiségű, esetleg több ezer iratra is felmenő, legkülönbözőbb provenienciájú anyag rendkívül precíz előkészítését: így az iratok sor- és az egész anyag lapszámainak, az esetleges jegyzetekre történő utalásoknak rendkívül pontos megjelölését. És talán itt, ez esetben ki lehetne elégíteni a filmek használóinak azt a régi, és a modern, nem egyszer többszörösen összetett ügyiratok felvételezése esetén egyre inkább jogosult igényét is,
