Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Ember Győző: A levéltári egységek kérdéséhez / 215–231. o.

A levéltári egységek kérdéséhez 217 meny Őrizetében voltak. Egy főhatóságnak és az alája rendelt hatóságoknak a fOndjait pl. levéltárba fogjuk össze. Ilyen levéltár az Országos Levéltárban pl. a külügyminisztériumi levéltár, amely a külügyminisztériumnak és az alája rendelt szerveknek (külképviseletek stb.) a fondjait tartalmazza. Egy család levéltárában pl. a család tagjainak és a család szolgálatában működött szerveknek a fondjait találjuk. Levéltárnak tekintjük pl. az Országos Levéltárnak azokat a fondjait, amelyeket korábban a magyar kamara archívuma őrzött. A levéltár kifejezésnek a magyar levéltári terminológiában régebben más volt a jelentése. A ma is használt német levéltári terminológiának megfelelően azt a levéltári egységet jelentette, amelyet ma regisztratúra jellegű fondnak nevezünk. Azt a levéltári egységet pedig, amelyet ma levéltárnak mondunk, összetett levéltárnak nevezte a régebbi magyar levéltári terminológia. Használta továbbá a többszörösen összetett levéltár kifejezést. A többszörösen összetett levéltár olyan levéltári egység volt, amely több mai értelemben vett levéltárat tartalmazott. Ilyennek tekintették pl. az Országos Levéltár egész iratanyagát. A mai terminológiánk szerinti levéltár általában nem természetesen alakult, hanem mesterségesen alakított, gyűjteményjellegű levéltári egység. Általában fondok összevonásából keletkezik. Egyetlen fondot csak abban az esetben minősítünk levéltárnak, ha korábban önálló levéltári intézmény terjes anyagát jelentette. Levéltára nincs minden levéltári intézménynek. Egyes levéltári intézmények más néven nevezik levéltár szintű levéltári egységeiket, pl. fondcsoportoknak hívják őket. к éJ^í-^ legjelentősebb levéltári egység, a levéltári iratanyag tagolódási rendszerének legszilárdabb pillére. A külföldön általános levéltári terminológiától eltérően kétféle fondot különböztetünk meg: regisztratúra jellegűt és gyűjtemény jellegűt. Az előbbit egységes, az utóbbit vegyes provenienciájú fondnak is nevezhetjük. A regisztratúra jellegű vagy egységes provenienciájú fond valamely szerv vagy személy működése során hozzá érkező vagy nála keletkező és rendeltetésszerűen nála maradó iratokat jelenti. A küldöldi levéltári irodalom általában az ilyen fondot minősíti fondnak. A gyűjteményjellegű vagy vegyes provenienciájú fond, röviden: a gyűjtemény valamely szempont szerint összegyűjtött, különböző regisztratúra jellegű fondokból származó iratokat jelent. Több indoka van annak, hogy a külföldi levéltári irodalommal ellentétben a gyűjteményeket is fondoknak tekintjük, ezek fejtegetésébe most nem bocsátkozom. Hangsúlyozom azonban, hogy a kétféle fondot nem tarthatjuk azonos jellegűnek. A fondok megbonthatatlanságának az elve pl. a gyűjteményekre nem vonatkozik.

1 Az egységes provenie

nciájú fond ter

mészetesen alakult levéltári egység. Szerves egészként keletkezik, nem nagyobb levéltári egység bontásának, vagy kisebbek Összevonásának az eredménye. A gyűjtemény ezzel szemben mesterségesen alakított levéltári egység, amely kisebb levéltári egységek összevonásából keletkezik. Minden levéltári irat, amely valamely levéltári intézmény őrizetében van, vakj^j^yjen^urndbjAjarto^ik. Fondszintű levéltári egység minden levéltári intézményben van. Ez a tétel természetesen csak abban az esetben helytálló, ha a gyűjteményeket is fondoknak fogadjuk el. , f"

Az állas. A legproblematikusabb levéltári egység. Az állag kifejezés a magyar levéltári terminológiában régebben minden nagyobb terjedelmű levéltári egységet jelentett, közelebbi meghatározás nélkül. E jelentése a szónak még ma is használatos,, igyekszünk azonban a használatból kiszorítani, mivel az állag kifejezést egy más 1 Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egyes külföldi országok levéltári terminológiájában a gyűjtemény egységes provenienciájú fondot is jelent, magánszemélyeknek (olykor szerveknek is) az iratait.