Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Ember Győző: A magyar levéltárügy új törvényes szabályozása / 197–213. o.

202 Ember Győző Űj Magyar Központi Levéltár fölött a művelődésügyi miniszternek közvetlen felügyeleti és irányítói joga van. Ez azt jelenti, hogy e levéltárak minden vonatkozásban a művelődésügyi miniszter felügyelete és irányítása alá tartoznak. A tanácsi és a szaklevéltárak, valamint az egyéb tudományos intézmények és más szervek őrizetében levő levéltári anyag fölött a művelődésügyi miniszter ágazati felügyeletet gyakorol. Ez azt jelenti, hogy a tanácsi és a szaklevéltárak, valamint a levéltári anyagot őrző egyéb tudományos intézmények és más szervek csak levéltári szakmai vonatkozásban tartoznak a művelődésügyi miniszter felügyelete és irányítása alá. À művelődésügyi miniszter határoz a személyi tulajdonban levő levéltári anyag védetté nyilvánításáról, ő állapítja meg az ilyen anyag Őrzésének és kezelésének módját. A rendeletek a művelődésügyi minisztert a levéltári anyag védelmét illetően az eddig említetteken kívül még többféle joggal ruházzák fel, illetve feladattal bízzák meg. Ezek közül döntő jelentőségű a még nem végleges őrzési helyükön, hanem az iratképző szerveknél levő iratok védelmének és kezelésének az ellenőrzése. A művelődésügyi miniszter a szerveknél le,vő iratok védelmét és kezelését az illetékes levéltárral ellenőrizteti. Illetékes az a levéltár, amely a kérdéses szerv történeti értékű iratainak átvételére és végleges megőrzésére hivatott és jogosult. A levéltáraknak már korábban is volt bizonyos szerepük az illetékességi körükbe (gyűjtőkörükbe) tartozó szervek iratai védelmének és kezelésének ellenőrzésével kapcsolatban. Joguk és kötelességük volt az iratselejtezés ellenőrzése. Ezen túlmenőleg most jogot nyertek nemcsak a selejtezésnek, hanem az egész iratkezelésnek, az egész iratvédelemnek az ellenőrzésére. Ez a jog egyben kötelességet is jelent. Az iratvédelem és az iratkezelés ellenőrzése új, nagy felelősséggel és munkával járó feladatot hárít a levéltárakra. Levéltárainknak kellőképpen fel kell készülniök e feladatnak a megoldására. A levéltári anyag védelme szempontjából nagy sajnálattal kell tudomásul venni azt a levéltárosok számára teljesen érthetetlen, és egyébként is aligha indokolható és magyarázható tényt, hogy a kormányrendelet éppen a legjelentősebb szerveket: a Belügyminisztériumot, a Külügyminisztériumot, a Honvédelmi Minisztériumot, az Igazságügyminisztériumot és a Legfőbb Ügyészséget, valamint a felügyeletük alá tartozó szerveket, e szervek iratvédelmét és iratkezelését kiveszi a levéltári ellenőrzés alól, sőt fenntartja a jogot a minisztertanács számára, hogy további szerveket is kivegyen alóla. Példa nélküli, hogy ahol a levéltárak ellenőrzik az iratvédelmet és az iratkezelést, ott a legfontosabb, a legjelentősebb történeti értékű iratokat produkáló szerveknek az ellenőrzéséből ki legyenek zárva. Mint ahogyan levéltári szempontból teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan a kormányrendeletnek az a rendelkezése is, hogy a minisztertanács működése során keletkezett iratok levéltárba adására az egyébként általános érvényű szabályok nem vonatkoznak. Az ilyen kivételek eleve csökkentik a jogszabályok joggal várt kedvező hatásának esélyeit, s így károsan befolyásolják azok értékét. * Az új jogszabályoknak nagy jelentőségűek azok a rendelkezései is, amelyek a levéltári anyag védelmére elsősorban hivatott intézményekkel, a levéltárakkal foglalkoznak.